Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Sturm László: A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal
2 STURM LÁSZLÓ A felföldi kisváros - két nyelven, négy tollal (1. rész) A XIX. század végi, XX. század eleji felvidéki kisvárosok irodalmi ábrázolása olyan gazdag téma, amelynek a számos részletmegfigyelés ellenére átfogó feldolgozása még nem született meg. Milyen sajátosságai vannak ennek a tájegységnek más tájakkal szembeállítva? A „felvidékiség” mást jelent-e az adott korban, mint korábban vagy később? Ilyen és hasonló kérdések egyelőre nem vá- laszolhatóak meg részletekbe menően. írásomban két szlovák és két magyar író munkái alapján igyekszem megvilágítani az adott kérdéskör néhány vonatkozását. Kevésbé ismert alkotókat választottam, csak Jankó Jesensky (1874-1945) számít a saját irodalmában a klasszikusok közé. Jókai, Mikszáth, Krúdy vagy Móricz témába vágó írásainak feldolgozása jóval nagyobb terjedelmet követelne, másrészt ezek viszonylag ismertebbek - ebből a két megfontolásból hagytam ki őket. Sebők Zsigmond (1861-1916), Lövik Károly (1874—1914) és Emo Bohúny (1899-1959) jóval kevésbé vannak benne a köztudatban, bár számos kiváló művet is írtak. Mint látható, mindnyájan a XIX. század második felében születtek, és életüket vagy annak jelentős részét a Monarchiában élték le. Több fontos, közös vonás is összeköti még az eredetileg véletlenszerűen egymás mellé állított négy alkotót. Mindannyiuk dolgozott újságíróként is (ez különösen Sebők és Bohúny munkásságában volt meghatározó). A témaválasztást, a felföldi helyszín gyakoriságát mindegyiküknél összefüggésbe hozhatjuk az életrajzi tényekből adódó helyismerettel: Lo- vikot kivéve a Felvidéken - illetve annak peremén - születtek (Sebők Párkányban, Jesensky Turócszentmártonban, Bohúny Rózsahegyen), és iskoláik egy részét is itt végezték. A budapesti születésű Lövik fiatalkorában Eperjesen töltött két évet. És végül közös az is, hogy a Felvidék bemutatásának egyik meghatározó irodalmi hagyománya mindegyikük számára Mikszáth volt1. Hogy Mikszáth nem csak a magyarokra hatott, az talán abból is adódott, hogy a szlovák irodalomban igen kis hagyománya alakult ki a városi témának (ellentétben a falusival). Még később is sokáig Jesensky maradt az egyetlen jelentős író, akinél a kisvárosi helyszín dominált. Számára pedig a legfontosabb nemzeti nyelvű hagyomány Ján Chalupka 1830-ban kiadott szatirikus színműve lehetett (Kocúrkovo), de nyilvánvaló más irodalmak, mindenekelőtt Gogol hatása is. A felsorolt íróktól néhány jellemző novellát, illetve - Sebők és Bohúny esetében - tárcát, tárcanovellát dolgoztam fel. A vizsgálódás körét tehát csak a rövidebb írásokra korlátoztam, így, a regények kihagyásával az ábrázolásmódot nagyjából hasonló műfaji-poétikai lehetőségek szabják meg. JANKÓ JESENSKY A felföldi kisváros mint helyszín Jankó Jesenskynél szerepel a leggyakrabban. 86
