Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Tóth Csaba: Költői architektúra
nélküli ember váltotta fel azt az avantgárd és neoavantgárd irányzatokban. Ha innét nézzük Bartha festői munkásságát, jogos a kritikai hang, ami szakmai körökben halála után megfogalmazódott (elsősorban Perneczky Gézától), azonban, ha a XX. századi magyar művészetet, irodalmat és költészetet tekintjük mérvadónak Bartha életművének megítélésekor, akkor azt kell, hogy lássuk, Bartha személyes lírája, titokzatos költőisége ezer szállal kötődik a magyar művészethez, irodalomhoz, költészethez. Szinnyei, Ferenczy Károly, Egry, Bernáth Aurél ugyanúgy társai és testvérei Barthának, mint Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Radnóti, Füst Milán és Áprily Lajos. Ezeknek a párhuzamoknak kapcsán ki kell térjünk Bartha irodalmi műveltségére és illusztrációs munkásságára. Domokos Mátyásnak, a Magvető Könyvkiadó szerkesztőjének köszönhetően Bartha, amikor kiszorult a képzőművészeti életből, könyvillusztrációkat készített. Könyvillusztrációs munkáit Tihanyban kezdte és Kőszegen is folytatta. Ez az alkalmazott művészeti tevékenység közel negyedszázadot tesz ki életművében. Ez a kitérő - de nevezhetjük egy életreszóló kalandnak is - Bartha képalkotási munkamódszerét gyökeresen át is alakította. Ettől kezdve ugyanis minden későbbi festményének is elkészítette gouache technikával kisméretű, képeslap nagyságú vázlatát. Ezek a vázlatok persze sokkal részletesebbek és kidolgozottak voltak, mint a későbbi nagyméretű vászonra festett, a közönség által is ismert olajképek, ezért sokkal cizelláltabbaknak és élőbbnek tűnnek ma is a végleges változatokhoz képest. Szinte ezek a vázlatok tekinthetők az igazi műveknek. Korniss lllumináciá-sorozata ad csak hasonló felszabadító élményt a befogadó számára. El kell ismernünk, hogy táblaképei ettől kezdve csak ritkán vetekszenek ezekkel a kis vázlataival, illetve legszebb illusztrációs munkáival, mint pl. Petőfi Tündérálom című versének illusztrációival (1974). Bartha 1946/47-es párizsi ösztöndíja óta felszabadította a színeket festészetében. Ez festészetének kiszínesedését és kivilágosodását eredményezi. Későbbi párizsi útjai során pedig a gesztusfestészet eredményeit integrálja, a Harc az angyallal sorozat képei az első ilyen munkái, de az oldott kalligrafikus szemlélet mindvégig erről tanúskodik {Baljós jelek - 1984, Apokrif - 1984, Cím nélkül - 1987, Ismerős léptek nesze - 1988, Elhaló léptek nesze - 1988). Késői korszakában azonban egy régről ismert, ám az előzőtől gyökeresen eltérő képalkotási rendszerhez nyúl vissza, mégpedig Kassák képarchitektúráihoz. A gesztusok háttérbe szorulnak, erősen síkszerű geometria jelenik meg a képeken, a színek közül eltűnőben vannak a tiszta, elsősorban hideg árnyalatú színek, és dominánssá válnak a Kassáknál is jól ismert vörösek, feketék és szürkék. Kassák erőteljes hangját és archaikus arányérzékét Bartha lírai áttűnésekkel oldja fel - Tovatűnő' szép életünk (1986), Atadhatatlan üzenet (1987), Holdtölte (1988), Enigma variációk (1989). Különösen a Holdtölte idézi Kassák hagyatékát, a vörösek és okkerek, valamint a barnásszürkék Kassák ötvenes évek második és a hatvanas évek első felében készült olajfestményeinek testvérei. Kassák szinte minden ekkori festményén találhatunk egy, a kép kohéziós pontját jelölő kör alakú foltot, motívumot, és eköré szervezi a geometrikus és amorf formákat. Kassák egy 1958-as Kompozíció című fest84
