Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Pelle János: A trubadúrok szerelmétől a szappanoperákig
3 PELLE JÁNOS A trubadúrok szerelmétől a szappanoperákig A magyar nyelv páradan árnyaltságát és gazdagságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy külön szavunk van a szeretet és a szerelem jelölésére. Az újlatin, a germán vagy a szláv nyelvek jelzőt illesztenek a szeretet mellé, ha egyértelművé akarják tenni, hogy az szexuális jellegű vonzalmat is takar. A latin amor szóból származó közismert francia amour vagy az olasz amove egyaránt vonatkozhat a hazaszeretetre, a gyermeki és szülői szeretetre. Ezzel szemben az 1870-ben kiadott Czuczor-Fogarasi szótárban már ezt olvashatjuk: „Nyelvünk újabb korban szabatos különbséget tesz a szeretet és a szerelem között, midőn ’szerelem’ alatt a széles értelemben vett szeretetnek azon ágát érti, mely a nemi ösztönből eredő, viszonylagos érzelmen alapszik, s így a ’szerelem’ jelenti azon kedvtelést vagy vonzalmat, melyet valaki egy más nembeli személy iránt érez, s azzal egyesülni, együtt élni, annak javát, boldogságát előmozdítani vágyik vagy törekszik.” Szerelem szaruink egyébként az ősi ’szer’ szó származéka, melyet sem finnugor, sem török, sem árja tövekből nem eredeztethetünk. A magyar szerelem szó a XV. században tűnt fel először a nemi vonzalmat kísérő érzelem jelölésére, ahogy ma is használjuk. A szerelem nem olyan ősi, mint ahogy első pillanatra gondolnánk. A történészek szerint mai formájában valamikor a középkorban, pontosabban az első ezredfordulót követő évszázadokban született. Kialakulása egyértelműen a keresztény vallás belső fejlődéséhez, az ebben a korszakban feltámadó eretnek- mozgalmakhoz és a trubadúrok költészetéhez köthető, s fogalma csak valamikor a XVI-XVIL századtól kezdve „szekularizálódott”. Ekkor már az irodalom széles körben használta, de hosszú időn át még az újkorban is a gazdag és előkelő rétegek kiváltsága volt. A mindennapi életben az emberek egymás közötti kapcsolatának leírására csak a XIX. századtól terjedt el, s végül csak a XX. században vált általánossá, hála a tömegek által olvasott sajtónak, majd az elektronikus médiáknak. Ma már ott tartunk, hogy már az óvodákban is „szerelmek szövődnek” a kisfiúk és a kislányok között, legalábbis ennek nyomait vélik felfedezni a szülők... Térjünk azonban vissza a szerelem születésére. Denis de Rougemont francia történész A szerelem és a nyugati világ című, először 1939-ben megjelent művében állította először, hogy összefüggés van az eretnekmozgalmak, a trubadúrlíra és a szerelem kialakulása között. Szerb Antal A világirodalom története című munkájában a következőképpen foglalta össze Rougemont gondolat- menetét: „A délfrancia költészet az albigens eretnekségből fejlődött ki. Eszerint a költők, minthogy vallási eszméiket nyíltan nem hirdethették, a szerelmi allegória formájába öltöztették.” Mi született előbb? Az érzelmek vagy a vágy, hogy megnevezzük őket? A kérdés eldönthetetlen. Egy biztos: leghitelesebben a mítoszok tükrözik azt a 50
