Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Demény Péter: Haza-szvit
ki Horthyval fekszik és Csabával ébred, és gyűlöli a sok mocsok oláhot. Vagy eldönti, hogy oly magyar vagyok, hogy még a magyarnál is magyarabb, és minden táblát ellene avattam, és minden bajért csak őt okolom, és megettem országa kenyerét, és mégis, mégis, mégis gyűlölöm. O, Pest, Pest, ó, kiürült arcú város, hisztérikus és hővér és halálos, az emberben otthon még felkavarg a leikébe szivárgott szaganyag, a bőre vérzik, tökre hólyagos - a felszólamlás utólagos -, az utcákon úgy rámsújt a nyomor, hogy nincsen azt, mi bevegye, gyomor, óriásplakátról ordító magyarság, szüntelenül zsivajgó felkavartság, nem szeretlek; bár lenne mit szeretnem... Vérfarkas fővárosom, hát engedj hazamennem. Itthon élek, de otthonra vágyom, csakhogy itthon van nekem otthon is. Hol is lehetne az én csillagom, melyik ég az, amelyik rámterül, és nem karcolja meg a bőrömet, melyik fűszál nem fúródik belém, melyik átok nem hull vissza rám, melyik áldás nem olyan, mint egy átok. Itthon élek, de itt is idegen, és ott legalább annyira vagyok, sehol egy hely, ahol nyugton ihatnék, nyugton szelhetnék a kenyeremből, ne gondolnám, hogy alig fájdalom, mégis itt motoz bennem szüntelen. Azzal áltattam magam, létezik haza és nemzet és más ilyenek, hogy nekem is tudna közöm lenni végre, és nem pusztán a demagógiához, hogy átjövök egy határon és akkor magamban is átlépek egy határt, egy jó határt, mely önmagam velem
