Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Géczi János: Rózsák és rózsajelképek az antik szerelmi regényekben

A rózsa tehát a nemiségre nem vonatkozik ugyan, a szexualitásra viszont igen. Közeli és távoli kapcsolatai lehetnek, amelyek kiterjednek a szexualitás eseményeire, a szeretett testére, a szeretkezésre, a menyegzőre, az ünnepélyesség alkalmaira, végső fokon a mámor bármiféle, akár testi, akár lelki formájára. Másrészt a rózsa hasonlító (olyan, mint a vér, a bíbor, az ametiszt) és hasonlított is lehet.

A rózsák, a görög és római vallások mellett, miként Apuleius művében is megmutatkozott, a misztériumvallásokban is komoly szerephez jutottak. Amennyiben érvényes Szepessy Tibor véleménye, hogy a közkedvelt, műveltebb tömegek igényei mentén kialakult szerelmi regények és a misztériumvallások között sok az átfedés, és ez abból adódik, hogy mind az egyik, mind a másik azt sugallta, hogy a látszat ellenére a világban és az ember életében van rend és igazság, s a megpróbáltatások végén boldogság és jólét vár a szenvedőkre. Látnunk kell, hogy ugyanarra a kihívásra a két válasz megegyezett.

A rózsák legtöbbször ezért nem részesültek több, alapvetően szembenálló jelentésből, hanem egy koráramlat kényszerítő hatásának eredményeként a meglévő, régi jelképelemeket hasonló módon használták, s az isteni környezet megnevezésére és pompájának, rejtelmének kifejezésére vállasztották; ennek bizonyítéka a két párhuzamos fejlemény, a szerelmi regény és a misztérium- vallás.

38