Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 6. szám - Végh Attila versei

Népi szonett

Még kúr a nép, de unja már a terhet, az éjszakát, a múló zsibbadást.

Iszik, tévét néz, sorsának felelget, ha kérdi tó'le: „csülök, babgulyás?”

Még él a nép, de fényhalált szemezget, a sajtos csipszre nyeldekel tudást.

Az asszony, hálisten, ma Heineként vett. Sonyt, nagyot. „Hogy színró'l-színre láss.”

Még néz a nép, de látja eltökélten, nem Heine kell; a költő szóbolond.

Ha nője sír: „nem dugtunk még a héten”,

ráhengergőz, bár nagy melót jelent.

„O, halhatatlan én” - zúg a vérkolomp, s a nej: ,Jó volt. Az élmény számba ment.”

Szóvers X. Y.-nak

Babérkoszorúérelmeszesedés.

Ébredék

Elmentem a számítógépbe Az álom című versem.

Amikor a dokumentumot bezárom, a gép ezt kérdezi:

„Menti Az álom módosításait?”

22