Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Békássy Ferenc: Gondolatok naplója
nevetnék, és nem tudnék látni reményt. Az emberek teljesítményei nem maradandók. O, máris hamu, és üres szélbe száll! De a dolgok ezen illanó könnyű lényege, ez örökéletű, ez az élősdi szövevény, mely a mi életünk legmélyéből táplálkozik. A mi vívmányunk: valami eszménk támad, és dolgozunk érte. Elénk buzgalommal fáradunk és keressük az igazságot. De mi az igazság? Ismeritek ízét? Meg tudjátok fogni, kézzel? Nem - és ez a mi életünk drámája. De nő bennünk titkon: egy élet. Erőnket fogyasztja, és irtózatos helyekre visz, és mindig táplálkozik abból, amit a magunk számára gyűjtöttünk volt; s mi szomjasak maradunk és éhesek, ha ki is vívtunk mindent, és minden vágyunk be is teljesült. Nem érezzük ezt az életet, melyet növelünk önmagunkban, - csak ha tétlenek vagyunk, és akkor - hova lesznek az ember gondolta kategóriák! Ez a lény nem jó, nem rossz, szép, de nem szép is, nincs helye, beosztása. Ez önmaga és halhatatlan - és gyönge mint a virág. Mint az őszi crocus, mely elmúlik, mint finom színei, melyek megmaradnak. S mindnek mondhatja a költő: Parastis in conspectu meo mensam Adversus eos qui tribulant me.6 De mikor a költő ihlete elmúlt, mikor megszállja az alkotás, írás tüze, akkor erről nem ír. S csak azt tudja mondani: Én, emberek közül én választattam, hogy lássak, és látván, hogy tudjak. S mily kitűnő az én tudásomnak fényessége. S énekli a zsoltáros: Impinguestis in oleo caput meam Et calix meus inebrains quam pneclarum est. • A tapasztalat szemlélése Kezdetleges emlékezéseknek nincsen értéke. De emlékezéseink egy összefüggő sora - és összefüggésük őket-szemlélésünk következménye - már jellemünknek valódi alkotórészét képezi. • Rosszak a kritikusaink A kritika olyan időkben jó, melyekben az írók tele vannak lelkes ihletettséggel. Mikor az irodalom érett, analizáló, gondolkodó lesz, akkor a kritikus sem találja a helyét. Sima lesz és elismergető, vagy csupán ahhoz a chima;rához tartja magát, melyet az írás technikájának hívnak. Akkor már csak az a feladata, hogy felfrissítse a közönség pállott ínyét. Egy reflexió A maga jószántából nem marad meg bennem a lelkem. Külső erők és befolyások kellenek, hogy testemet és lelkemet összetartsák. • Költői gondolat Meztelen logikai propozíciód csontvázát öltöztesd azon lelki kapcsolatok húsába, melyek gondolataidban rá vonatkoznak. 11
