Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 6. szám - Weiner Sennyei Tibor: Zsennye
WEINER SENNYEY TIBOR Zsennye ZÖLD REGE »Bölcs, fáradt vándor, vetve már az ágy; Mire megérik a Halálra-Vágy, Vig tél takarja majd, mely szenvedett, Kifáradt, szép, szerelmes testedet" (Békássy Ferenc: Az év, Sennye 1914. október) íme hát megleltem, hazámat hol hibátlanul írják nevem fölé lelkemet azt a földet mi már-már elveszett és most benne szép-nyugodtan nemes tiszta csillogással kopogó kis szívemen az erdőben a fűszálak közt sétát teszek mondd látod-e majd amit én azt a sokszínű lepke angyalt azt a rebbenő rigót hárfa hanggal repülőgépet az égen mely megkerüli a kert feletti hajnalt kertészt kaszával ki mielőtt munkához lát szálanként kér engedélyt mezőtől vagy hallod-e majd a ló nyerítését mikor szántani indul vagy a vers dalát ritmusát sorok táncát ha költő füledbe rivall hogy íme hát mégsem halál mégsem a teljes kétségbeesés íme hát így szuszog a kert gaia a föld ekképpen vall tisztelet a ház őrzőinek mint kőkerubok templomok ormán vigyázták két kicsi markukba fogva ezt a kevéske szépet és üdv az asszonyoknak kik balkezükben esernyőt fognak jobbjukkal a kerékpár kormányát és az Alpokról hulló esőben szép nyugodtan nagy-nagy csöndben napra-nap munkába jőnek felröppen most egy szép halom madár hallom énekük a tündér szelleme ég legott bennük és már te is látod a fényük ahogy kikelnek apró tojás éjből és első sóhajuk mutatja Weöres sándor lakott fészkünkhöz közel és rájuk csippan az anyjuk hogy de itten mész berzsenyihez is el s már száll az apjuk szép gilisztát hoz hogy drága családom hát nem. emlékeztek hogy itt volt egy nap az a kicsi fiú ki úgy megbetegedett hogy egész nap csak bazsarózsát látott nagy lászló szép deres fejjel drága-szép szent költő' ember sóhajt a sas felettük hogy mondjátok mért felejtitek békássy ferencet ki gazdája volt e földnek r éneke elhalt a fegyverek közt hogy felébredhessen ha eljön végre érte a béke s már ripeg már ropog a sok kicsi csőr a költők földjén valahogy mindig szebben énekelnek a madárkák a fán. s a fehér kastély felszisszen egy éjjel az áram a falból elszivárog 1
