Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Prágai Tamás: Az átváltozás (1. rész)
bogár csontos vállára akasztja. - Hagyd bekén. Pihen.- Hagyjam békén?! István, emlékezett utóbb, belemerevedett ebbe a durcás pózba.- Grrr... glllll _ — ismételgeti g örcsösen és erőlködve Gregor.- Bemutatkozik - tör ki Istvánból a megkönnyebbülés. - Hallod? Bemutatkozik!- Valami Kornél — szögezi le Agnes. — Az, Kornél a neve - mondja ki valószínűtlen magabiztossággal, lélegzethez jutva. Istvánban talán lappanghat egy kis tekergő, kisze- kusza gyanú, de nem engedi szabadon. Úgysem tudna jobbat, mást állítani, mint ez a név. Mért ne lehetne Kornél? Nem akaródzik tovább nyújtani sem a pillanatot. - Legyen Kornél a neve - jelenti ki immár határozottan, és amint megszólal, rögvest halványodik a „legyen” teszetoszasága. Mintha Gregor is belenyugodna ebbe a szóba. A véletlen hangsor - mert számára az - betölti képzeletét. És - különös - egyben helyet csinál magának csótányemlékei közt, kiszorít bizonyos hangsorokat, amelyeket korábban használt. (Mintha az emlékezete is az új szituációhoz alkalmazkodna.)-Mit csináljunk vele? Ki kell dobni a lépcsőházba... „Nem félek. A lépcsőházat ismerem, nem félek.” Fél. A másik vállat von, és összekulcsolja elöl a kezét. Ismét bizonytalanok. Hogyan taszítsunk télvíz idején egy meztelen férfit az utcára - legyen az bár bogár? 2. ! lane Morris Ha alaposabban szemügyre vesszük Csutorás István arcát (mintha közeli kamera rögzítené), megértjük, miért nevezik tanítványai „Lakat”-nak. Tényleg olyan, mint egy nyitva felejtett lakat: az állkapcsa előre higgyed. A Paulay Ede utca sarkán, a Deák Ferenc tér közelében hordozza éppen ezt a címert. Egy beugróban áll meg, melyet egyszer majd deszkapallóval fednek le, amikor a házban mulatóhelyiség nyílik. (Most még nyoma sincs mulatóhelyiségnek.) Állkapcsát, mint említettem, kissé előre tartja; arckifejezése erőszakosnak tűnik ettől, ellentétben egyébként finom vonásaival. Az orra ugyanis 79
