Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Hárs György Péter: Egy másik mítosz - a pszichoanalízisben
3 HÁRS GYÖRGY PÉTER Egy másik mítosz - a pszichoanalízisben* 1. Mitoanalízis. Közhely, de fölidézem itt: a pszichoanalízistől sohasem volt idegen a mitológia felé fordulás. Freud már elméletalkotása hajnalán fölismerte, hogy a mítoszok - akkor az éppen gondolkodása középpontjában álló Oidi- pusz-mítosz - sorsszerű életesemények és életutak hordozói.1 A betegek analízise során az élettörténetekből kiemelkedő közös csomópontokban, a pszi- choszexuális fejlődés szakaszaiban és fordulópontjaiban, a tipikus traumákban és az azokra történő reagálásokban ráismerhetünk a mitológia nyelvén elbeszélt, egyedi alakok által esszenciálisán hordozott Akárki valóságára és létlehetőségeire. A betegekkel szerzett tapasztalat a mítoszok újfajta értelmezéséhez vezethet, ami viszont megint csak hozzájárulhat az emberi psziché teljesebb megértéséhez. Röviden: a betegek analízise kulcs a mítoszok analíziséhez is, ami viszont a beteg(ség)ek analízisének lehet a nyitja. A mítoszok azonban soha nem csupán önmagukban érvényesek; geneanologikus és analógiás szövevényt alkotnak. Ezt a termékeny burjánzást - ahogy erre máshol már utaltam’ - a pszichoanalízis nem vagy csak ritkán használja ki, alig-alig halad végig egy mitologikus alak vagy egy mítosz teljes utalásrendszerének labirintusán. A mítoszok beemelése a pszichoanalitikus diskurzusba, emblematikus magyarázó használatuk egyszerre több és kevesebb a fogalmi leírásnál. Kevesebb, mert nem felel meg a scientista tudomány magyarázati, bizonyítási és igazságfogalmi kritériumainak; és több, mert egy olyan összefüggő eseményhálót merítenek a klinikai és a mindennapi tények alá, amely nem a logika racionalitásának szálaiból, hanem a megélt élet szenvedélyekkel, érzelmekkel, testiséggel és véletlenekkel sodrott fonalából szövődött. A logika hálóján fönnakadhat az ember, „kifoghat” rajta, de őt „kifogni” csupán egy testre szabott készséggel lehet. Ilyen készségnek bizonyult például Oidipusz, Narkisszosz, majd Mózes, később Szondinál Káin és megint csak Mózes, vagy Ranknál például a hős, Pa- neth Gábornál Philoktétés mítosza.’ A Ferenczi-napló nagy mítosza Perseus és Medusa története.4 Amiről most szó lesz, minthogy szintén a Napló őrizte meg, ebben az értelemben egy másik mítosz. De másik, más jellegű mítosz egy másik értelemben is: más, mint a pszichoanalízis korábbi mítoszai. 2. Orpha mint egy diskmziis létrehozója. Ferenczi Naplójában az Orpha névvel összefüggésben szerepel mindaz a tapasztalat, amit az R. N. eset' kapcsán az analitikus és analizáltja szerzett. Orpha fogalomalkotási kísérlet egy, a pszichoanalízis hagyományos lexikájába, szemantikájába, sem pedig szintaxisába bele nem illeszdiető élményre. Olyan élményre, amit nem magyaráz sem Narkisszosz, sem Oidipusz mítosza. * A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 2001. október 26-27-i konferenciáján elhangzott előadás írásos változata az OTKAT46600 sz. kutatási projektjének keretében készült 38
