Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 5. szám - Marczell Péter: Időszerűség és korszerűtlenség - s némi mikrofilológia

egyre jobban zavar, hogy a mitikus családfák és rokonítások bozótjai elborítják választott, óriási területét. „Noé kabir volt” - üti meg fülünket, „Góg szkíta nemzetségéből született a Megváltó” - hőkölünk hátra. Hasonlóképpen érintenek olyan kitételek, mint „Fajszármazási ősi turáni legendát dolgozott fel Aeschylos a ’Leláncolt Prometheus'-ban”, vagy „Onogur őseink vallása és a később rátelepedett hunok vallása ... hasonló volt: mágizmussal kevert Mazda-hit, amit: ’Pártus ős elvek’-nek neveztek.” Végül már fel sem vesszük a ránk zúduló etimológiai csapongásokat, és tűrni vagyunk kénytelenek az összemosásokat, melyek között legbántóbb a hinduizmus összezavarása a buddhizmussal és a szkíták összekeverése a hunokkal.

Magáról Csorna életpályájáról BLASKOVTCH Lajos nem mond újat. Több mint tíz évig tartó összpontosított szaktudományos előkészületről beszél, melyet rendelkezésre álló adataink nem támasztanak alá. Átveszi az elterjedt, pontosításokra szoruló kliséket tibetistánk kolostori tartózkodásairól, és nem említi felőrlően elhúzódó létbizonytalanságát, munkája támogatásának megalázó kálváriáját. így téved például amikor csak 18 hónapra becsüli azt a három és fél évet, mely székely honfitársunk Kalkuttába érkezése s nyelvtana, és szótára kinyomtatása közt telt el. Nem felel meg a valóságnak az az állítás sem, miszerint „Az 1830-as években Brit-India határait Ládák felé kitolta”, és Nepállal és Tikettel így könnyeben érintkezett, mint annakelőtte. Úgy tetszik, szegényességét és tárgyi bizonytalanságát e téren egyfajta olvasottság bizonyításával és alanya anakronikus beállításának merészségével igyekszik ellensúlyozni.

A hangvétel politikai kiáltványhoz illő. „Körösi Csorna Sándor, aki Julián barát és követőinek nyomdokán haladt, ugyanazoknak az eszméknek volt a képviselője, mint amit mi turáni gondolat vagy turániság néven vallunk” — olvashatjuk. „Amit Csorna végzett, az magyar irredentizmus volt, az elnemzet- lenítő bécsi áramlattal szemben... Azt akarta ő egy évszázaddal előbb bizonyítani, hogy turániak vagyunk - így nem vagyunk egyedül... Számosabban vagyunk, mint az árják, vagy bármely faja a földkerekségnek... Csorna tudta, hogy a turáni faj Eurázia legősibb faja és kultúrnépe... Mit adhat a turánizmus a magyarságnak? - Az újabb évezredünk tartalmát és célját. Ünnepeljük nagy hősünket, Körösi Csorna Sándort azzal, hogy vele együtt hirdessük a föld minden népének ősi nagy múltunkat, fajunk kiválóságát, ősi jogainkat és jogfolytonosságunkat, faji öntudatunk ébredését — azt, hogy tartalommal telt meg a magyar jövő célkitűzése.”

A szerző enyhén szólva költői túlzásokba esve magasztalja fel hőseit (Attila, Csorna) és ügyüket (Csorna esetében „turánizmus”, tibetizálás és szanszkrit tanulmányok). Szemében Attila rendkívül előkelő származású, „a világtörténelem legnagyobb katonai és uralkodó zsenije”, ősi hiper-kultúránk lángelméjű képviselője volt, aki összetörte „a római légiók által behozott és nagy erőre kapott Mazda vallásból származott mithraizmust és ezzel a kereszténység gyors elterjedését mozdította elő... O volt népével együtt Európa karmájának végrehajtó hatalmassága. Isten ostora... Legendás alakja Európa minden nemzetének fantáziájára termékenyítőleg hatott”. Népe rendelkezett írással, így feljegyezhette történelmét és fajszármazását. Az Árpád-ház okmánytára azonban (ti. a ’hungar’ szó hún-kart, hún sereget jelent) valószínűleg Kun László idejé55