Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 5. szám - Balázs Géza: A nyelv etikai dimenziói
BALÁZS GÉZA A nyelv etikai dimenziói A következőkben azt kívánom bizonyítani, hogy a nyelvhasználat alapjában véve etikai meghatározottságú, vagyis a nyelvben magában is rögzítve van az etika (a dolgok megnevezésében, valamint abban, hogy a gondolkodás és a beszéd összefügg). A tömegkommunikáció (média) nyelvhasználata és az etika tehát nem pusztán a kifejezés-kifejeződés szintjén kapcsolódik össze, hanem egy sokkal ősibb, régibb, hagyomány alakította „nyelvi tudás” alapján. Ezért tartom fontosnak a biztos anyanyelvhasználatot (nem kizárva természetesen a jó idegennyelv-tudást), az alapos anyanyelvi szocializációt, az anyanyelvi praxist.1 Kommunikáció és etika A kommunikáció nem egyéb, mint az én kinyilvánítása, személyiségen kívül helyezése, másként: az én találkozása a nem én-nel. A kommunikáció legegyszerűbben az alábbi képletben ragadható meg: K = 5 E, vagyis kommunikáció = együttműködés, erőfeszítés (energia), empátia, esztétika és etika.2 A nyelv interakciós modellje Nyilván minden kommunikációs módnak megvan a maga etikai dimenziója, most azonban csak a verbális, a nyelvi közlés etikai dimenzióiról szólok. A nyelv etikai dimenzióit a kommunikáció, a nyelv közösségi, szociokultu- rális voltának, társas funkcióinak a megközelítése hangsúlyozza. A korábbi, alapvetően strukturalista nézetek szerint a nyelv az ismeretek és az információk megjelenítésének és átadásának az eszköze, vagyis kód. Ez a felfogás leginkább a jakobsoni - általam mechanikusnak vagy statikusnak nevezett - kommunikációelméleti modellben ragadható meg. Ez a modell a nyelvet leginkább a gondolatközlés eszközének tekinti. Természetesen JAKOBSON érzékeny volt más funkciókra is: az érzelemkifejező (emocionális), a felhívó (konatív), a kapcsolatteremtő (fatikus), az esztétikai (poétikai) funkció fontosságát is hangsúlyozza.’ Az 1960-as évektől a mechanikus modell továbbgondolásaként újabb és újabb nyelvi funkciókra hívják fel a figyelmet, így felfigyelnek többek között a nyelv etikai funkcióira is. Ez a bővülés főként a beszédaktus-elméletből táplálkozik. Az 1960-as és 1970-es években szerveződő pragmatikai fordulat magával hozza a kommunikáció, a nyelv cselekvés- vagy viselkedésközpontú, dinamikus felfogását. Egyáltalán nem véletlen, hogy a beszédaktus-elmélet megalapítója, John AUSTIN etikával foglalkozó filozófus volt. Az elmélet lényege: korábban úgy vélték, hogy a szó szemben áll a cselekvéssel, a beszédaktus-elmélet szerint azonban a közlés maga cselekvés, egyszerre mondunk és cselekszünk. Mindaz, amit mondunk, ígéret, állítás, fenyegetés, bocsánatkérés, udvariasság, vagyis: cselekvés. Minden megnyilatkozás mögött szándékok húzódnak meg.4 45
