Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Sarusi Mihály: Garai István: Két év börtön a Mesekirályért 1949-ben

A szlovák tagozaton 50-60 diák tamilt. Egy tantermet adtak, a külvárosban, nem tudom, hol. Onnan vittek el. Elkobozták a Mesekirályí, amelyben a szlovákiai magyarság rettenetes szenvedése és nyomorúsága kapott helyet.

Könyveim közül öt latin-magyar verseket tartalmaz, Stephanus Garai a szei-zőjiik. Fiatalon latinul írtain őket, lefordítottam magyarra. Magyarországon, tudtommal, olyan nem volt, hogy valaki öt könyvet írt volna latinul. Ha valamire büszke lehetek, ez az öt könyv. ..Tűz Tamás írt rólam nagyon szép tanulmányt, a latin költeményeket francia kritikus méltatta. Szép külföldi kapcsolataim voltak, idehaza nem kellettem.

Eg’ életre leköteleztek a csabai lányok! Nagyon szerettem a csabai lányokat, asszonyokat. Ez a leánysereg szinte istenített: Tanár úr, olvasson még!... Annyira tetszett a poézisom. .. .A csabai kisgazda lapban sok versein megjelent.

Volt egi G. G. nevű költő, levelet írtam neki, könyvet küldtem, hog> írjon róla. Ledorongolt, túl öntelt és magabiztos volt. Nem tetszett neki, hog> van még egy Garai a magyar irodalomban.

Összevetve a különböző adatokat, végül is 38 „címet” lelek: a különböző könyvjegyzékek szerint ennyi kötet szerzője Garai István. A Mesekirálynak - szemben az 1944-ben megsemmisített kötettel (A nyugatra szálló fellegekhez, Budapest-Bácspetrőc, az újvidéki ügyészség elkobozta, nyoma sem maradt) - néhány példányát őrzik a szakkönyvtárak, így aki nagyon kíváncsi rá, kézbe veheti. Megéri! Több olyan Garai-költemény is olvasható e csabai könyvben, amelyek mindegyike egymaga okot adhatott volna a két év börtönre (meg tíz év jogfosztásra) abban a dicső világban, melyben élnie s költenie adatott Garai Istvánnak.

Megérdemli e kis kötet, hogy közöljük az adatait. „Garai István: Mesekirály. Versek. Békéscsaba, 1948. Felelős kiadó: Garai István. A címlap Lengyel Lóránt linóleum-metszete. Petőfi-nyomda Békéscsaba, Andrássy-út 3.” (A könyvet a gyulai ügyészség kobozta el, tudjuk meg az 1996-os Sebet kapott a Föld szíve című kötet függelékéből.) S a verseskönyv végén 7 cím, Garai István addigi köteteinek a fölsorolása.

A költő hetedik kötete volt tehát a Mesekirály. Jó darabig az utolsó. Hogy aztán - valamennyire szabadulván - áradjon belőle mindmáig a beléfojtott mondandó.

Hogy miért került rács mögé - egyenesen a Csillagba - a csabai tanár-költő, tán érthetővé teszi a Mesekirály című költemény egyik versszaka:

A Duna-völg’ben, tájon újra nyavalyás állam-ketrecek.

Falum álgyőzők dús karácsa, népét a terror-patkány rágja, és én? haza sem mehetek.

Majd alább még egy különösen kedves sor a hatalmon lévő magabízóknak: Ma épül, holnap dől a bálvány... „Hogy a költemény végén elhahotázza magát:” „A Föld is csupán hólyag-hályog, /az Űrben részegen kóvályog, / míg szét nem pukkan ha-ha-ha!”- Két év! - hangzott a köszönet a jó kis meséért.

77