Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Sturm László: A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2. befejező rész)
negyvenes években; azután az elnyomatás kora megint megakasztotta a magyarosodat, s az az idő, melyről itt beszélek, indította meg újult erővel. (...) A magyarosodás külsőségekben, viseletben, föliratokban, a nevekben is erősen érvényesülni kezdett; már a pereceseknek - t.i. az igaziaknak - sem volt szabad portékájukat más mint magyar nyelven kiáltani ki az utcán, a virstlisek pedig füstölgő Laci-konyhájuk mellett dideregve, fagytól piros orral, de lelkes magyarsággal deklamálták: Friss virstli melegen! Torma hozzá hidegen!”87. A nemesség az ötvenes és hatvanas évek fordulóján élte egyik fénykorát, hiszen a nemzeti érzés ekkor érte el csúcspontját a szabadságharc leverése után, másrészt a birtokok pusztulása még nem haladott ekkor előre: „Soha a környé- künkbeli társas élet olyan élénk és mozgalmas nem volt, mint akkor; vendégeskedések, téli és nyári mulatságok, látogatóbajárások és nagy vadászatok egymást érték. Igaz, hogy többen is voltunk akkor birtokosok, mint most”.88 Ez a virágkor, ha gyakran a domíniumok skvarkává vékonyodásával és a polgárság gazdasági előnybe kerülésével is járt, ha a józan életszemléletet sokszor elnyomta is a magamutogatás és a pénzhajhászat, ha mutatkoztak is a baljós jelek, ez a virágkor bizonyos értelemben eltartott a világháborúig, illetve az államfordulatig. A sárosi nemesség hagyománytisztelete, műveltségigénye, áldozatkészsége, hazafias szelleme és atyafíságos összetartása olyan közösségi erőt jelentett, amely lehetővé tette, hogy tagjai nemcsak a reformkor előtti jó másfél évszázadot tudták átvészelni nemzeti öntudatuk és nyelvük megőrzésévek, hanem az államfordulatot követő időket is, ameddig ez közösségként lehetséges volt. A magyarság megőrzését a kedvező földrajzi és közlekedési viszonyok, a magyar többségű területekkel fennálló kapcsolatok is segítették. A kiegyezést megelőző időktől a világháború végéig, sőt némileg azon is túl, rendkívül élénk és sokszínű magyar, azon belül nemesi-úri társasági élet alakult ki. Ez mára már végleg a múlté, emlékét azonban számos értékes visszaemlékezés és dokumentum őrzi, illetve - ennek taglalása kívül esett célkitűzésemen - szépirodalmi alkotások sora örökítette meg Mikszáthtól Lovikig, Krúdytól Máraiig. 121. o. :s 1880. 44. sz '' A Majális festője közelről 111. o. Berzeviczy 161. o. Jl Berzeviczy 207. o. í! 1880. 10. szám ” Berzeviczy 116. 120. 126-129. 261. o. 44 Szmrecsányi G.: A skvarka 18-9. 206-216. o., Berzeviczy 116. 169. 222. 247. o., A Majális festője közelről 111. o., Bornemisza 85-93. o. !> Hej, boldog vadászidők! Kassa, é.n. (1942) 46 A Majális festője közelről 82. o. 233-4. o.' 108. 110. o. w 108. o. * A skvarka 50-51. 84. 206-211. o. 41 Sz.G.: A skvarka 140. o. 4: A Majális festője közelről 324. o. 68
