Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Sturm László: A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2. befejező rész)

tek, s ’Josua bátyánk’ szörnyen elcsodálkozott, mikor egyszer e rajzok nyomán Budapesten rá nézve idegen emberek, fölismerték őt”.69

A sárosi emlékezet számon tartja a magas rangú látogatókat - Ferdinánd bolgár király daróci időzését, különböző főhercegek megjelenését, Ferenc József kőrútjait, Erzsébet királyné bártfafürdői pihenését -, de csak akkor lesz tartós az emlékezet, ha egy-egy anekdota fonódik a látogatások köré. A legtöbbször fonódik. Szmrecsányi örökíti meg őket többnyire, de Bánó Iván is leír egyet Ferenc Józsefről (az eperjesi polgármester kérvénye helyett véletlenül a szabó számláját nyújtja át a császárnak)'0. A szerelmi románc és a rémtörténet egyesül a raszlavicai grófnő történetében, amelynek egy-egy változatát Szmrecsányinál és-a raszlavicai születésű - Atlasz Miklósnál találjuk. Eszerint Sándor cárnak - a napóleoni idők alatt - Bécsben feltűnt a raszlavicai grófnő szépsége, ezért hazafelé pár napot időzött Raszlavicán is. Pár év múlva, mikor meggyilkolták a grófnő férjét, és a feleségre terelődött a gyanú, a cár közbenjárása mentette meg a bitófától. Halálos ágyán egyszer aztán a szakács bevallotta, hogy ő volt a tettes.

A helyi hagyomány őrzött egy más közismert romantikus - de már nem véres - történetet is. Az egyik a francia De Mártonná kissé homályos alakjához kapcsolva, aki a szerelme miatt hagyta el a férjét és költözött Sárosba, és akit aztán a Péchyek sírboltjába temettek el.'1 Szinyeiné (a festő édesanyja) elsősorban hazafias megnyilvánulásaival vonta magára a társaság figyelmét. Nemcsak a családi hagyomány, hanem Berzeviczy is - aki hosszabban foglalkozik személyével - megőrizte az egyik legismertebb történetet: „Magyarok közül Petőfit olvasgattam, de anyám sokkal többre tartotta Aranyt és Vörösmartyt, akivel levelezett is. Egy régi Vörösmarty-kötetben a Szózatnak az a két híres strófája, melyben a ’nagyszerű halálról’ esik szó, át van húzva ceruzával. Nálunk a családi hagyomány azt tartotta, hogy ezt a két szakot maga Vörösmarty húzta át. Anyám Balatonfüreden különban egy vagy két szezont együtt töltött az öreg Vörösmartyval”, „Egy balatonfüredi nyaralása alatt a sétányon letérdel Vörösmarty Mihály előtt és úgy kéri a költő áldását beteg leányára”72, „Az ötvenes évek elején Szinyeiné Balatonfüreden azzal vonta magára a figyelmet, hogy a sétányon járó Vörösmarty előtt térdre borulva, kis leánya számára áldását kérte. A már akkor beteg költő szelíd nyájassággal fogadta a rajongást s a költeményeit tartalmazó kötetben, melyet Szinyeinénél talált, maga húzta keresztül a Szózatnak azokat a verseit, melyek az eljövendő ’nagyszerű hálákról szólnak s a ’sírról, hol nemzet süllyed el’. A lelkes honleány Vörösmarty halála után sem feledkezett meg róla, mivel tartozik a nemzet költőjének s a mi szegény felvidékünkön jelentékeny összeget gyűjtött a hátrahagyott árváknak nyújtandó nemzeti adomány céljára”.7;

Az egyes helyek jellegzetességeit is anekdoták világították meg gyakran. „A sárosi rög fogva tartja birtokosát” 4 tételt bizonyítja az egyik legtöbbször idézett anekdota: Serédy Gáspár főpap egy ígérete miatt kénytelen eladni Mako- vica várát I. Rákóczy Györgynek, de ez annyira fáj neki, hogy a várból kilépve holtan esik össze.'3 Talán a régi emlékek gyors pusztulását, az elemek kiszámíthatatlanságát fejezte ki nagy erővel, és ezért őrizte meg az emlékezet, hogyan tette a földdel egyenlővé a Szirmayak daróci kastélyát egyetlen éjsza66