Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Sturm László: A sárosi nemesi társaság utolsó virágkora (2. befejező rész)
misza is említést tesz ifjúkora kapcsán arról, hogy „az igények akkor sokkal szerényebbek voltak”,62 de a kiegyezés után megváltozó viszonyok fölemlegetése - ahogy a világháborút követő évekéi is - valószínűleg jelentősebb dologra irányítja a figyelmet, mint amit pusztán az idős kor nosztalgiájával el lehetne intézni. Az erős hazafias érzés általános volt, az ősök tiszteletével is összefonódott. Különösen az önkényuralom éveiben nyer ez az érzés közvetlen kifejezést. Szinyei Merse Félix írja Münchenben tanuló fiának, Pálnak: „helyeslem és szeretem, hogy többnyire magyar társaiddal barátkozol és társalogsz (...) így kölcsönösen ébreszthetitek is egymásnál a haza szent szeretetét - mert átok azon magyarra, aki ebből ki tud vetkőzni”. Felesége sem marad el mögötte: „Adja a Mindenható, hogy férfiléted küszöbén sem tagadd meg önmagadat soha, de a jó és nemes érzületek neveljenek belőled hazádnak hű fiát, ki nem csak élettel és vérrel tud áldozni, de értelem és szellemi fönséggel párosulva működik hazája és nemzete jólétén”, „tanulj és iparkodj vas szorgalommal s mutasd meg, hogy férfi vagy s ingatlan, amilyennek kell főleg magyar embernek lennie - ki fia egy szép, de tiprott honnak, s egyedül az összes nemzet szellemi ereje képes felszabadítani egykor”.6' Sárosnak nemcsak a déli magyar területekkel alakult ki élénk kapcsolata, hanem a határ másik oldalán lévő lengyelekkel is. A gazdasági (például a borkereskedés révén) és társasági (például bártfafiirdői) kapcsolatok mellett erős rokonszenv kísérte az egész korszakban a felszabdalt Lengyelország felszabadulási törekvéseit, illetve a lengyelek segítségét a magyar szabadságharcban. Berzeviczy és Szmrecsányi is hosszan ír erről a témáról. A sárosi öntudatra és kedélyvilágra talán a szokásos beszédtémák feltárása vetheti a legélesebb fényt. Természetesen ez a maga teljességében lehetetlen, és nem is kívánatos. Biztosak lehetünk benne, hogy a társalgásban itt is nagy szerepet játszottak olyan általánosan szokásos témák, mint a családtagok egészsége, a gazdasági-gazdálkodási viszonyok, az időjárás, az aktuális pletykák, az országos és a helyi politika, az utazásokból és kulturális eseményekből származó élmények, vadászkalandok stb. Nyilvánvaló, hogy szempontunkból nem ezek az érdekesek, hanem a rendszeresen tematizált problémák és kulturális-történelmi események. Az előbbi a közös feladatok egységét teremti meg, vagy legalábbis ennek igényét, az utóbbi pedig hagyományt teremt. És végül igen fontosak az anekdotává alakult esetek, hiszen ezekben éppen az elbeszélők - és a hallgatók - által tipikusnak érzett jelenség jelenik meg frappáns rövidséggel. Sokszor a helyi problémák és a történelmi hagyományok is anekdotikus formát kaptak. Az Eperjesi Lapokban, tehát már a kortárs köztudat számára gyakran megidézett helyi kérdések közé tartoznak többek között: a tömeges kivándorlás, amelyet a lap negatív jelenségnek tart, másrészről azonban azt is tudjuk, hogy ez a megye magyarosodására kedvező hatással volt6”; a szegénység és az ínségesek megsegítése; a gyakran pusztító tűzvészek, a károsultak megsegítése, a védekezés megszervezése; a magyarosítás-magyarosulás kérdései. A hagyományok gazdagságából és ellentmondásosságából is csak néhány részletet lehet kiragadni. Mindenesetre újra hangsúlyozni kell a családtörténet tudatalakító 64
