Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 4. szám - Zalán Tibor: Nagyherceg - zenés mesejáték két részben
mekeket tüntet el, hanem egy jóságos, öreg, türelmes bácsi. De a varázspálca birtokában óriássá növesztette magát, és pusztítóvá vált. Az én hibám, nekem kell jóvá tennem. Isten veletek, barátaim. KEK FESTŐ Nagyherceg, emlékezni fogok rád. Az ördögbe... ÖRDÖGÖK Parancsodra... KÉK FESTŐ Kösz... nem rólatok van szó... szóval, sajnálom, nagyherceg... de tudom, meg kell tenned... a gyerekek... tudod... a gyerekeket meg kell menteni... PERCEGÖ ÁRNYALAK Nagyherszeg, ha te meghalol, én isz meghalok... Én nélküled nem akarok perszegni többé... NAGYHERCEG Fölkészültem! Végre! Mit érdekel engem a sorsom! Nézzétek! (Pálcáját a szerkezetbe dugja. Csattogás, villámlás, szikrák esője... Sorban kiperegnek a gépből az eltüntetett gyerekek. Fentről hangok: Ferike, tessék becsomagolni a táskádba! Villanyoltás, holnap iskola, Judit, Sára! Julcsi, hagyd abba a gitározást, tessék szépen ágyba bújni... Nem kellett volna annyit csavarogni...) NAGYHERCEG Fogy az energiám. Még bírom... még bírom... gyertek, gyerekek, siessetek... gyertek... fáradt vagyok... gyenge vagyok... álmos vagyok... Olyan gyenge vagyok... (A herceg lassan eldől, a gépből kipereg az utolsó visszatüntetett g)'erek is. Fent vakító fény gyűl ki, Gomulka jelenik meg az udvarban. GOMUÉKA Micsoda felháborító szemtelenség! Valaki befestette a falamat kékre. Valaki kékre festette az eget. Valaki kékítőt mert oldani az ég vizében. De ne aggódjatok, megkeresem, megtalálom, és szörnyű lesz a bosszúm. Álomszagot érzek! Itt valaki álmodni mert! Megint! Ki mert álmodni? Gyerekszagot érzek. Csak nem jöttek vissza azok a ronda, hangos, neveletlen gyerekek a tévéből? Angyalszárnysuhogást hallok a padlásról. Csak nem szabadultak ki az angyalok? Ellenem fordultatok, bitangok? Mindenkit el fogok tüntetni, nem csak a kölyköket... az egész házat... az egész utcát... az egész várost... az egész országot... Európát... a világot... Majd megmutatom én nektek, ki húzhat ujjat Gomulkával... (Észreveszi, hogy nincs a zsebében a pincekulcs.) A kulcs! Valaki ellopta a kulcsomat? S a tettesnek itt kell lennie... Te voltál az? Te voltál az? Vagy talán te? Te igazán gyanús vagy... a szemed sem áll jól... (A pincében a Kék festő, Lacika és a percegő árnyalak megpróbálja elhúzni a géptől a nagyherceg élettelen testét.) KÉK FESTŐ El kell rejtenünk őt... Ha Gomulka itt találja, vége. LACIKA Nekünk sem ártana elrejtőznünk, mert nekünk is végünk. PERCEGŐ ÁRNYALAK Vége van már itten mindennek... elveszítettük a játszmát, jön Gomilka, és nekünk annyi... KÉK FESTŐ Minden hiába volt... LACIKA Mehetek vissza abba a rohadt tévébe megint... Legalább az anyukámhoz felszaladtam volna... GOMULKA (Várható volt a megjelenése, mégis váratlanul bukkan fel az ajtóban.) Hát így állunk. Sejthettem volna, hogy ti vagytok azok. Falhoz! Ördögök, fogjátok el őket! KÉK FESTŐ (Felkapja a nagyherceg varázspálcáját, az ördögök felé sújt vele.) Vissza, rusnya férgek, nálam van a varázspálca, én parancsolok! ÖRDÖGÖK (Kacarásznak rajta.) Az már lejárt pálca. Cserélj benne elemet, 30
