Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 4. szám - Zalán Tibor: Nagyherceg - zenés mesejáték két részben

VADÁSZ Való igaz. Fantasztikus. Ám még mindig nem tudjuk, mire szolgál ez az egész.

FEKETE ÖZVEGY Azt is mégmágyárázhátná, kedves Gomulka kolléga, hogyan kérültek ide le az ángyálok.

VADÁSZ És miért akarja levágni a szárnyaikat, ami persze dicsérendő és nagyon rendes cselekedet.

GOMULKA Csak sorban, sorban, híveim. Kezdjük az angyalokkal. Az angyalok, ugye, a padláson laktak?

FEKETE ÖZVEGY Ott lákták a kis rondaságok.

GOMULKA És azt is tudjátok, mit csináltak ezek a kis rondaságok? VADÁSZ Én nem vettem észre semmit.

GOMULKA És amióta fogságba ejtettem őket, és lent vannak a pincében? VADÁSZ Azóta sem vettem észre semmit.

GOMULKA Neeem?

VADÁSZ Neeem.

GOMULKA Te sem, vénasszony?

FEKETE ÖZVEGY Dééé, dééé. '

VADÁSZ Hazudik a Fekete özvegy, vén boszorka.

GOMULKA Mit vettél észre, Fekete özvegy?

FEKETE ÖZVEGY Nééém is tuudom. Ááázt hiiszem, hoogy... ázóta sokkal jobb.

GOMULKA (Leereszkedően simogatja meg az öregasszony fejét.) Na látod. Tudod te. (A vadászhoz.) Vegyél példát a Fekete özvegyről, te gazember, mert elcsaplak magam mellől.

VAD ASZ Veszek, Gomulka bácsi, veszek. Csak ne kergess el! GOMULKA Rendben van. Most az egyszer megbocsátok.

Az angyalok odafent laktak, az angyalok álmokat dobáltak lefelé az emberek közé.

Az emberek meg csak álmodtak, álmukban a jóságra rászoktak, nem is értem pontosan, miért.

Nem néztek tévében filmeket, csak hajszolták egyre az álmokat, teljesen összevissza éltek.

Nem lehetetett rendet tartani, nem akartak parancsszót hallani, mindenki csinált, amit akart. lg1 az angyalkákat elfogtam, íg az álmuktól őket megfosztom, új álmokat kapnak: tévétől.

Akaratukat most elvesztik, tévét néznének reggeltől estig, de én ezt nekik nem engedem.

FEKETE ÖZVEGY Szólni sem tudok a méghátódottságtól. Csak ázért nem sírok, mert ném tudom, hogyán kell sírni.

17