Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Haklik Norbert: Big Székely Só
HAKLIK NORBERT Big Székely Só REGÉNYRÉSZLET Hamarosan rátört a falura az augusztusi hőség, ami még itt, a hegyek között is képes arra, hogy az év ezen szakában a harmincöt fokot jelző rovátka fölé tornázza a higanyszálat a hőmérőben. A tehenek csak hűsöltek naphosszat az ólak árnyékában, unottan hessegették el farkukkal a legyeket, s a kutyák is csak hevertek reggeltől estig a fásszín hűvösében. A földeken nem volt már mit dolgozni - igaz, ilyen kánikulában nem is igen lettek volna kaphatók a szolyvaiak ilyesmire, inkább reggeltől estig hűvös csíki meg medvés címkéjű kolozsvári sört kortyolgatva próbáltak tenni az ellen, hogy legalább őket ne gyötörje annyira a szárazság. Ha másért nem, Barnánk legalább azért nem bánta túlságosan a hirtelen jött hőséget, mert hamarosan beérett az egyetlen kenderbokrocska, amely épségben úszta meg a baljós emlékű tűzesetet. Hősünk akkurátusán betakarította a termést, a növénykét meg kilógatta a lugasba, hadd égesse a nap hajnalhasadástól egészen alkonyulatig. Amikor pedig kellőképpen megszáradtak a levelek, apró darabkákra tördelte őket, megtömött velük egy zacskót - amely korábban őrölt bors tárolására szolgált -, és elrakta a sublótba, a fűszerek közé, hogy bármikor hozzáférhessen, ha kedve szottyanna élvezni a bódulatnak eme hollandus vidékeken s Budapesten olyannyira közkedvelt módozatát. Azonban a másfajta élvezeteknek sem volt híján Barna a Lázár Péterke far- kasölését követő éjszaka óta. Fazakas Eszter ugyanis újfent mind gyakrabban múlatta az időt hősünknél; rendre kóstolót vitt neki az aznapi ebédből, s nem ritkán a Borbély-ház kályhája mellé is odaállt. Persze a Barnánál töltött időt nem fecsérelte mindig főzőcskézésre: inkább összebújtak délutánonként, és hősünk, ha birtokon - azaz bugyin - belül kerülnie egyelőre nem is sikerült, örömmel s napi rendszerességgel tapasztalhatta meg, hogy a szomszéd lány csókja bizony még legsikerültebb főztjénél is ízesebb. Ráadásul Eszti nem hagyott kétséget Barnánkban afelől, hogy elméjével is képes mindig újabb s újabb meglepetést szerezni neki. Egy alkalommal például a szoba hűvösében, a pamlagon ölelve kedvesét arról kezdett beszélni a leányka, hogy „bizony igaza lehetett a Sándor József lelkész úrnak, amikor tanévzáráskor azt mondta, hogy kiművelt emberfők sokasága nélkül nem boldogulhat Szolyva”, s ha rajta állna, akkor - Barna tudásával egyesítve a gyermekek iránt érzett szeretetét - tanfolyamokat szervezne a falubeli kisdiákoknak, hadd ismerkedjenek kedvükre a számítógép rejtelmeivel meg a technika furmányosságaival, mert az „csak hasznukra válhat az életben”. Mi több, Esztink tettekben is kész volt kinyilvánítani gyöngéd érzeményeit a székelyszolyvaiak felnövekvő nemzedékei iránt - Barna egyszer szöveteket meg vagy húsz gurigányi cérnát hozott magával udvarhelyi kiruccanásából, a leányka pedig ruhácskákat kezdett várni, a világmárkáknak a városi piacon könnyedén beszerezhető címkéit sem mulasztván 62
