Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Novák Éva versei
N 0 V Á K ÉVA Áthidalhatatlan ellentétek Nem a hollywoodi véget hiányolom, ahol a jók ártatlan mosollyal merednek az általuk leterített, ádáz fintorú gonoszra, elegem volt a győztesek és vesztesek kategóriákból, a játéknak álcázott csatákból, a csaták utáni szárnyátvesztett bogár állapotból, a fegyvernemek váltogatásából, a szárazságtól cserepesedő, izzó utakon, matuzsálemi korú, átölelhetetlen fák érdes törzsére tapadva. Ha azt mondom zöld, te pocsolyák békalencsés, rezzenéstelen felszínére gondolsz, én a gyerekkoromat takaró dombot belepő mohára, mindig másra, mindig másra. Neked győzelem kell, az elegáns gesztus, ahogy a vesztest felsegítheted, nekem bokrok felett véletlenül egymásnak ütköző, két egyforma színű lepke homlokkoccanása. Ha Isten áll mögöttünk, ki mutat utat, ki halad előttünk, tétova árnyékunk hova fér el? A lábnyomok tőlem el. Ki jár itt? Vissza hogyan talál? Ha visszatér talál-e akárkit? ha visszatér engem talál? 47 Kétségek
