Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Luzsicza István versei
3 2 3 3 LUZSICZA ISTVÁN Öröknézet kötélhágcsók lajtorják grádicsok egyedül csak én állok itt alant a karaván mint szokása halad kutya ugat kussolni volna jobb a mindenkorit újrateremtve elég felkapcsolni hegymenetbe felnyomakodni egyirányú lift s önhajánál eló'ráncigálva önfogantatva-önfelcsinálva új szenzáció szül régi módit egyelőre én még állok itt lenn hunyt szemmel is értem az egészet oka-okozata sincs hogy nézzek: ember hátán ember sehol Isten Nyom a sűrűben belevések cellulóz-fatörzsbe monogramosan nyíllal átlőve versből összeállt szív-alakot annak ki nem vak hadd lássák jelem mint szeretek gyűlölök létezem mint vagyok mindaz aki vagyok s jön majd egyszer láncfűrész berregve fák dőlnek fákra versek versekre s új szív vésete feszít büszkén de ha avart fúj a szél a tájon előbukkan egy megkövült lábnyom bozótok közt egy eltűnt ösvény 33
