Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Tverdota György: Legalább N. A. sejtse meg...

zsibbadó indulatokat reaktiválja és formába töri, hogy kötetének azok a darabjai fognak meg bennünket a legkevésbé, melyekben a legközvetlenebbül tombolja ki őrjöngéseit. Emberi méltóságunk fellázad a kiszolgáltatottság szemérmetlen lírája ellen. A szenvedésnek ez az áradó gyönyöre még művészi öltözékében is pongyolán hat, túl közvetlenül, még közvetítve is tűlperzselő. E verseket olvasva önkéntelenül felszisszenünk”.

Ha azt hinnénk, hogy Németh itt bírál, akkor alaposan félreértenénk őt. A feltétlen elismerés hangján szól, de hódolatát túlharsogja a barátja egészségi állapota fölött érzett aggodalma. Ugyanez a riadtan féltő hang szólal meg abban a cikkében is, amelyben a Siesta szanatóriumban tett látogatásáról számol be 1937 nyarán: „felesleges felbolygatni, ami be van temetve, még ha időnként nyugtalankodnak is a tudat alatt a megkötözött kísértetek. Megkötözve: tehetetlenül topognak és morognak; felszabadítva: köréd sereglenek, nyűtten, ava- san, követelőzve, mint valami tolakodó siserahad, dünnyögve, méltatlankodva, fontoskodva, lefoglalva minden idődet és figyelmedet. Mit akarsz végül kezdeni velük? Megismételni a szánalmas komédiát? Igazságot osztani, mint Mátyás király? Hiszen a jelen szempontjából mindez érdektelen... Gyere vissza közénk, harcolj, hiányzol. Aki múltjának Meduzaarcába bámul, elárulja embertársait.” A költőt azonban már nem lehetett eltéríteni halálos útvonalától, s ezt alighanem a barát, Németh Andor is sejtette, aki végigkísérte őt pályáján, aki végigélte a nagy költővé válás és az emberi tönkremenetel e kettős folyamatát.

József Attila halála után Németh Andor elvégezte kötelességét annak érdekében, hogy a magyar közvélemény megtudja, milyen nagy fiát veszítette el Balatonszárszón. Cikkek sorát írta róla, két könyvet publikált pályájáról és életművéről, ő lett József Attila összegyűjtött versei első kiadásának szerkesztője, s külföldi emigrációjában ő lett egyik elindítója franciaországi recepciójának. Ezért hangozhat dicséretként az, ami előadásom elején lekicsinylésnek is hathatott: Németh Andorban József Attila egyik legjobb kritikusát és legjobb barátját tisztelhetjük.

15