Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 3. szám - Lengyel Tamás versei

Sydney-torony kilátó, páratlan élmény. Heveny motozást követően, a liftből odafenn kiszállva, közömbös biztonsági őr invitál: „Mozogj, hékás.”

Köröttem az egyenlőség földje és enyhe börtönhangulat.

Az hogy szinte nincsenek utcatáblák, nem esznek levest, és barna lábvizet isznak kávé helyett, csak ritkán zavar egy kicsit.

Sokféle ízlés dívik erre, mert sok népet fogadtak be a vendégszerető aboriginek, van itt angolszász, ír, maláj, kínai, török, vietnami, laoszi, orosz, magyar, lengyel, indonéz, olasz, cseh és sok más náció.

Hogy melyikből kéne még?

Mit hiányolok?

Több észt.

Az utolsó ausztrál népmesék

Hanyatló kor volt, egyre kisebb költők világa.

Az ellenlábas törzs vezérei szűk körű vacsorát ültek és társalgás közben történt, hogy a vezér pigmeusnak nevezte az uralkodó törzs főnökének aborigin asszonyát.

Egy barát, mert így kézenfekvő, már sietett is a Hírvivők törzséhez, s azok boldogan kürtölték szerte, hogy micsoda politikai inkorrektség. S még a Liberális törzs is követelte saját vezérének lemondását.

5