Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Papp Tibor: Dinamikus költészet

A programozással készült dinamikus irodalmi mű alkotóelemeit: a szöveget, a grafikát, a színt, a képet, a hangot a részletek rendezó'elvei, az egész művet pedig a rendezőelvek összességének az eredője teszi irodalmilag hatékonnyá és egyedivé. Egy részletre vagy az egész műre vonatkozó rendezőelvben a nyelvi és irodalmi kötöttségeken, valamint a számítógép specifikus adottságain (kombinatorika, véletlen, intermedialitás) túl megkülönböztetett feladat hárul a topográfiára és a mozgásra.

Irodalmi művet programozó költő előtt minden pillanatban két kérdés lebeg: mit} és hogyan?

Az első kérdés a nyersanyagra vonatkozik, amelyik lehet nyelvi vagy grafikai anyag, de lehet elektronikus effektus is. Legtöbben úgy képzelik el, hogy egy számítógépes dinamikus mű megalkotásának első fázisa a forgatókönyv megírása. Ennek az elképzelésnek azonban ellentmond a gyakorlat és az elmélet is. Ahogy egy klasszikus szöveget éppen író és elsőként olvasó szerző minden újabb leírt szavával az adott pillanatban félkész művére jellemző speciális egyensúlyi helyzetet teremt, s minden következő szó az akkor éppen adott egyensúlyi helyzediez alkalmazkodik, ugyanúgy a számítógépen alkotó szerzőnek is a készülőben lévő mű éppen létező egyensúlyi állapotát mérlegelve kell a soron következő alkotóelemet (képet, hangot, effektust stb) művébe beépítenie. A művészi frissességnek az az alapfeltétele, hogy a formálódó dinamikus műben az alkotó pillanatnyi ihlete szerint ne csak a szöveget, hanem a mű teljességét (látványt, hangot stb.) toldja meg egy újabb, minél váratlanabb, annál üdébben ható, annál természetesebbnek tűnő elemmel.

Ahogyan a nyelvi, a grafikai és az akusztikai megformálásra kérdez rá. A dinamikus műben megfér minden nyelvi forma, a prózai szöveg ugyanúgy, mint a ritmizált, a hangvers ugyanúgy, mint a képvers. Lévén irodalmi műről szó, a grafikai forma mindig az irodalmi ihletésű rendezőelvet szolgálja, azaz az irodalmi üzenet árnyaltabb megfogalmazását teszi lehetővé, akár azzal, hogy szövegszeleteket elszigetel, akár azzal, hogy konnotatíve értelmezhető grafikai eseményekkel fokozza a feszültséget stb.

Befejezésül azt ajánlom minden - a számítógép lehetőségeire érzékeny - költőnek, írónak: tanuljon meg programozni, nem ördögi tudományról van szó, egy órácskányi rendszeres napi munkával az alapok elég gyorsan elsajátíthatók. S ha programsorainak már egy kicsit is engedelmeskedik a számítógép, igyekezzen - kezdetben valamelyik irodalmi műfajra alapozva - művet alkotni. Az egyetlen, amihez ettől kezdve ragaszkodnia kell, az a nyelv poétikus szintű használata. És arra kell vigyáznia, hogy minden cselekedetében az irodalmi műközpontúság domináljon. A program összetettsége (szépsége) maradjon mindig másodrendű, tekintsen úgy rá, mint becses segédeszközére, akárha tollára egy XIX. századi költő.

81