Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Papp Tibor: Dinamikus költészet

szülhet. Divergensét például akkor, amikor egy betű kicsúszik egy szóból, s egy másik szóhoz csatlakozik, megváltoztatva ezzel mindkét szó értelmét. Konvergensét, amikor a képi és nyelvi elemek közelségére, az alkotóelemek tartalmi hasonlóságára vagy hangulati egyezésére, illetve ellentétére támaszkodik az alakzat. Ez a fő rendezőelve Jean-Marie Dutey, az alire csoport egyik tagja, Mange-texte című művének, amelyben észrevétlenül változnak át a betűk dekoratív grafikává, majd emezek visszaváltoznak betűkké - természetesen az újabb változatban az előzőtől eltérő olvasatot adva.

A dinamikus költészet a számítógépnek köszönheti létét. A dinamikus mű nem merev, nem repetitív, hanem élő anyag: a néző számára váratlan fordulatok összessége, melyek a mű minden lejátszásában az elemek más és más elrendezését eredményezik.

A dinamikus költeményekben a hanganyag, fizikai adottságai révén, mindig metroszintaktikus szerkezetű, míg a látható elemek szerkezeti felépítésében többnyire a toposzintaktikus szerkezet a domináns. A kettő (a hallható és a látható) viszonya szintén lehet konvergens vagy divergens. A hang ellentmondhat a látható szövegnek, és megerősítheti, kicifrázhatja, irányíthatja a képi anyag megjelenésének és mozgásának a ritmusát. Erre minden művemben, franciában, magyarban egyaránt bőven lehet példát találni, az Orionban, mely az alire folyóirat 10. számában jelent meg, ugyanúgy, mint a folyóirat 12- számában közzéadott Hinta-palintában.

A dinamikus költészet alapvető mozgatórugói a számítógépen a kombinatorika, a véletlen és az intermedialitás.

Kombinatorikáról akkor beszélünk, amikor előre meghatározott, de üres működésszerkezetek közül kiválasztunk egyet, s ennek minden alkatrészét egy e célra összeállított halmazból kölcsönvett elemmel helyettesítjük. Dinamikus költészetben például létrehozhatunk egy olyan működésszerkezetet, mely jelzőket helyez a szövegbe, a jelzőket egy általunk meghatározott, összerakott halmazból veszi ki, egy olyan zsákból, amelyiknek minden szava jelző. A kombinatorika a nagy számok világa. Disztichon Alfa című versgenerátorommal, a kombinatorika révén tizenhat billió disztichon generálható.

Speciális számítógépes lehetőség a véletlen is, azaz a kiszámíthatatlan véletlen előállítása, melynek segítségével a dinamikus műben váratlan fordulatok kerülhetnek előtérbe, melyek az élet ízét hozzák magukkal.

Az intermedialitás azt jelenti, hogy a néző/hallgató részt vehet egy dinamikus mű lefutásának az alakításában. Metaforikusán párbeszédnek is nevezhetném, ugyanis a néző beleszólhat a mű lefutásába. Például egy adott fázisban a mű futása megszakad, s a program a szerkezeti elemek közötti választásra szólítja fel a nézőt (tudnunk kell, hogy a válasz mindig a programozó által megkövetelt logika alárendeltje). Ennek az effektusnak legegyszerűbb változata az, amikor a néző csak igennel vagy nemmel válaszolhat. (Próbáljon csak valaki egy ilyen kérdésre „naplementével” vagy „dióval” válaszolni, garantálom, nem lesz sikere.)

A programozással létrehozott irodalmi művek révén a számítógép és az alkotó viszonya alapjaiban megváltozott, elsősorban azért, mert a számítógép ez esetben nem segédeszköze az írónak, hanem a mű közege.

80