Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Konczek József: VII. Aquincumi költőverseny
Sóhaj Jaj, de buták voltunk, kicsikém, fiatal korban sose jártunk végire semminek. Lelkendeztem csak, be nem állt a pofám, most meg e béna nyomor-kor, e lükketeg ős-feledés-kór űz gúnyt egykori lendületemből. „Dórika, mondd, nem emlékszel, hogy mit is akartam?” NAVIGARE NECESSE EST (Viking kalóz kincset hoz Sicambriába) Dóri, az ágyon féloldalra feküdve arccal az arcomhoz közelítve most csendbe’ maradj! Sűrű szempillák vad nádasa övezi tengermély drága szemeid titkát. Kicsikém, hadd úszom be csendes révedbe, kicsi széllel, bárkahajó Nézd, a kezem friss ujjai, dunai jó tíz matróz, tudják, hol, hogyan kell kitapasztalgatni a partot, a partodat, drágám, hogy behelyezzem raktáradba a dús rakományt, jól illesztvén méretes csónakom felmeredő sárkányfejes ékét pannon nyárfa-gyöködbe, gyökérbe, öbölbe, öledbe simulva. A NAPRAFORDULÓ Régen a Holdhoz, a Naphoz hasonlította kedvese arcát a költő, én meg az éltető napgömböt mérem - drága hasadhoz. Most van a Napnak, a Holdnak az égre futott csoda nyájnak, e csillagi népnek az ünnepe - napforduló, Dórika, lásd be, a törvényt az ember is érzi, fordítsd hát ide kis farodat, ne csak tükrents rám a szemeddel. LUPANÁRI TITUSZ VÁRJA A NYARAT Télen Szentendre-Budapest félórai HEV-vonalon ingyen járok. A kalauz már le se szállít. Tudja, hogy ártalmatlan, bár gúnyos a nyelvezetem. 74 Mert aki megmondja az igazságot, felemelt fő s fortélyos nagyothallás fintorog a szavain: „Ez egy éve se fürdött!”
