Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Kiss Anna: A hely (részlet)

tajtékban, mikor sírást hall Odaátról, tisztán, mintha a lánya sírna...!

Kétségbeesés lódítja csónakját a halálos víznek.

Mi kiárad,

visszahúzódik,

kiárad.

„...a szél... ”

„...a szél...”

„...az ég alatt csak végtelen beszéd marad... ”

Dél óta, hogy ajtón, ablakon átjár, és üresség a házban, ha egy papírlap leesik, kétszer hallom, a lenti nagy lakószoba kong, porcelán szappantartó a falifülkében,

Vikol nagypapa ajándéka Bácsból Vikol nagymamának, fenn a telefon meg én, a másik szoba üres, szerzek bele egy falitükröt, falnak támasztjuk, partra vetett kendő a társasága.- Üres

szobákban él? - Nem üresek, valakik folyton tesznek-vesznek, ez az otthonuk,

hallja őket? 40