Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Kiss Anna: A hely (részlet)
kinn a madárfostól fehér szirteknél az elszabadult víz fölött széthullanak a fészkek. „...tojáshéj vándorol tova... ” két fal között innét oda... ” „...innét oda... ” Szélben szánkázó tollpihék, az ablak tüzei még felgyúlnak, kályhacsempék, falak, mind ebben a hideg tűzben égnek, fenti szobámból át az égbe léphetnék, dunnalúdpihe- ágynemű halmai fölött egy repülőgép, haza?, hová haza, te pihékkel rohanó, szeles, magasságos, nagy ég, ki a Selyemút népeit is láttad széthullani!, ideik kihűlt, nagy holdja alá?, halálos porviharokhoz, hét barlangos hegyekhez?, hét örvényű folyókhoz?, hol viking hajókról szólt a fáma, vitorlákról!, Meotisz lápjához?, Samáel kidöntött fájához? A szélbe? A nomád, az nomád. Néha jön valami, felvesz, homály ül vastagon fenn, 33
