Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Siklós László: Polgárok és burzsoák a szocializmusban
A XVIII. század végén még haladó jellegű népcsoport, társadalmi réteg, „a harmadik rendnek a tagja, amely a nagy francia forradalom idején tört előre, s amely kezdetben a társadalmi fejlődésben haladó szerepet töltött be” - fogalmaz a Magyar Nyelv Értelmező Szótára 1980-ban. Később viszont „(az imperializmus és a proletárforradalmak korában, valamint az ezeket közvetlenül megelőző időkben) az ipari proletáriátust kizsákmányoló s már reakcióssá vált uralkodó osztálynak, a hanyatló burzsoáziának a tagja”, folytatja a szótáríró. Es máris elérkeztünk a XX. század közepére. „/Szocializmusban vagy szocializmust építő társadalomban) az a személy, aki azelőtt a kizsákmányoló osztálynak a tagja volt v. akinek gondolkodásmódjában, szokásaiban, magaviseletében sok a kapitalista maradvány.” É maradványok felsorolását és bizonyítását a szótár mellőzi. Arra figyeljünk oda, hogy osztályból, majd társadalmi rétegből - tömeghatást keltő meghatározásból - hirtelen személy lett. Nem is személyek, hanem egyes számú, elszigetelt egyed. íme, az egzakt szótár elfogulatlan sugallata. Valójában azzal kellett volna kezdenem az idézeteket, amivel a szótár V. kötetének 784. oldalán a nyelvész elvtárs kezdte: „polgár (táj. tréf. pógár) - 1. Állampolgár.” Ami ugye egészen mást jelent, és még látszatra sem kapcsolódik a francia forradalomban kialakuló réteghez. Az viszont azonosítható, hogy a nyelvész tanonc vagy professzor elvtárs hithű kommunista és párttag volt 1980-ban, mert így folytatja: „1. Állampolgár. Adófizető polgár; a polgárok jogai és kötelességei; a Szovjetunió polgárai.” Most nem értem az eminens párttag hasadt lelkét. Aki/ami a szocializmus építése közben gondolkodásában, szokásaiban, magaviseletében kapitalista csökevény, annak a jelenléte miként engedhető meg a Szovjetunióban bármily formában és mennyiségben? Jobban járt volna a szótár-szerkesztőség, ha ezt a példát kihagyja. Azért, mert a Szovjetunió megalakulása után a kíméletlen polgárháborúk (lásd osztályharc), majd Lenin és Sztálin kegyetlen diktatúrájának a kiteljesedése évtizedeiben az egykori orosz (oroszországi) polgárok tíz- és tízmillióit válogatott módszerekkel elpusztították, kényszermunkára küldték; üldözték a gyerekektől az idősekig azokat, akiknek őseit mi jobbára csak Gogol, Turgenyev, Csehov műveiből ismerjük. És az orosz polgárok mellett tömegesen irtották a többi köztársaság (állam)polgárait is, jelesül örményeket, ukránokat. Erről bizony 1980-ban már nyugat-európai forrásokból történésznek, tudósnak lehetett - volna - tudni. Es ha erről - természetesen - senki nem beszélhetett, legalább az ellenkezőjéről hallgatott, hallgattak volna. Mivel a Szovjetunióban ekkor már sem nagy-, sem kispolgár nem élt. Sem rétegszerűen, sem 25
