Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Molnár Miklós: Olyanok lettünk, mint a nyipandipandi

»fának-kőnek« való szolgálásunkat. A szükséges tanpályák: világméretű gyermekvédelem, életpárti nevelés, családterápia, átfogó társadalmi mentálhigiénés szolgálat; kutatás, tanulás és elmélkedés. Újra meg kell teremtenünk a múlttal való szerves kapcsolatot és folyamatosságot, hogy a butító és mindent ellaposító bolsevik egyneműség helyébe a szellem sokfélesége, a helyzetek változatossága léphessen. Az új társadalomnak a részvétel, az előrelátás, a szolidaritás és az egyetemesség szellemében kell működnie.

A világosság a Vadászé. Alattunk mélység, fölöttünk magasság - bennünk pedig létra.

Nélkülözhetetlen a keresés, a zörgetés, a kérés módszereinek megtanulása.

Soha nem voltam nagyra azzal, hogy történetesen magyarnak születtem, a »magyarságért« meg végképp nem vagyok oda, mégis mindennap imádkozom Magyarországért és a magyarokért.”

TIZENNEGYEDIK F É N Y R A | Z

Válasz Párizsba

„A magyarokért? Magyarok nincsenek; már kihaltak. Úgy száz-százötven évvel ezelőtt kezdődött; a végén nem maradt egyetlen magyar sem, csak egy keverék, de a magyarok eltűntek közben, csak Magyarország van még meg a magyarok helyén, de már egyetlen őszinte, ép emlék se arról, micsoda különös, nagyszerű, fékezhetetlen népség volt ez itt, nagyon vad és nagyon tiszta törvények között. Kizárólag a nagy tettek örökös véghezvitele tartotta őket ébren, aztán lassan elvesztették az érdeklődésüket a kis tettekre berendezkedett világ iránt, és elvesztek, degenerálódtak, kipusztultak és elkeveredtek, nem maradt belőlük más, csak a nyelvük, a költészetük. Degenerálódásukról és kihalásukról nem beszél senki, az egész ügyről nincs más, csak hazugság, tévedés, félreértés és hülyeség. A zagyvalék népség, mely a helyükre tódult, csak azzal törődik, hogy a dögbőröket minél drágábban adja el.’

Ha magyarral találkozol, vágd szájon, de istenesen ám, bogy az eget is bőgőnek nézze. Megérdemli. Megérdemli, mert hitvány csaló, mert pimaszul azt színleli, bog' ivadéka eg néhai nag nemzetnek.

A Herder-csávó süketelése, aki azzal akasztotta hasba a káposztazabáló köcsögöket, hogy Has einjigc Dóik, bas aus öleset 5tarom sich untét öie Etobetet gebtängt hat, Vinö öie gottlosen Ungetn obec ITlabjaten. ... Da sinö sie ietjt untét Slacoen, Deutschen, IDlachen unö anöecn Ddlketn öec getingete Feil öet CanöeintDohnet, unö nach Bahthunbecten taitb man ihte Sprache kaum finben,4 totál nem, vagy inkább kurva firnyákosan, tök fordítva jött be, mert a magyarok földobták a talpukat, de a hadovájuk még mindig frankó.

Ha egy szép napon, mondjuk 2008. március 15-én, az 1848-as forradalom százhatvanadik évfordulóján Magyarország mindörökre megszűnne, és ezen a napon úgy szétkergetnének belőle mindenkit, mint a birkát, akkor 2008. március 15-e lenne az ország történelmének legnagyobb napja, egy új élet hajnala.”

18