Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Ablonczy László: Őszirózsa-koszorú Sütő András ravatalára

címzett versében: „Hány sunyi kis csaholó a nyomodban!” Illyés évtizedekkel később már a magánszorgalmú kutyák képét idézte fel. Sütő András pedig a liberál alapítványokból fizetett és hevített közszorgalmú kutyák, vérebek korát is megérte. Sunyi vicsoriak, akik tépik a szellem és a holnap gondjait, miközben nyalogatják a Pénz-Kegyelmes lábait. Tanúsíthatom: a hodákiaknál jobban szenvedte őket, s azt is, hogy újkori provincializmus jeleként hetente szuka csahol flekkenfalván. Se élet, se irodalom; egy al-csiki ördög viszolyogja a formátumot, ha már művekben nem igazolhatja örökkévalóságát, mert magát kéne bicskáznia, inkább az áttelepülés sebesültjeként nyújtogatja nyelvét. Sebaj. Az üdvözítő trombitaszóra továbbra is csak várakozzon éltében; aztán majd tök-lámpással virrasszanak felette.

Elment Sütő András, mert szeretett szellem-városában embermód nem lépdelhetett és nem élhetett tovább.

GYÁSZUNK ÖSSZEHOZOTT, de a temetőben feladataink, elfoglaltságunk s fájdalmunk már szét is robbanja a gyülekezetét. Nem jutunk a sírhoz, amely Pusztakamarásról és Sikaszóból hozott maroknyi földdel is párnázza Sütő András örök nyugalmát. Még bolyongunk az esteledő sírkertben; kedves szellemtársait keressük; tetralógiájának nagy színésze, Héjjá Sándor már tíz esztendeje itt pihen, s csak egy villanásnyi képzelettel drága barátunk emlékére, Harag György sírjára helyezzünk el egy kavicsot a zsidótemetőben.

Magdó bátorít; térnénk vissza drága halottunkhoz, mintha a gyászoló sokadalom már elfogyott volna! Az alkonyuló égi világításban gesztenye- hullás kíséri utunkat; a koszorúkkal koronázott sír körül négyesben magunk vagyunk. Csak a kopjafa hegye mered ki a virágépítményből. Azt mondja Magdó: úgy formázták, mintha egy ló alakzata körvonalazódna. Valóban, teste a hant, s feje ama kopjafa-nyúlvány. Bálint Zsuzsi-párjával odalép, tán kis őszirózsa-koszorúnkat keresi, persze, hogy nem találhatja a rózsa- és szegfűkerekek között. így van jól; a virágok is simuljanak össze az őszi békességben. Halottak napján majd gyertyát is gyújtunk. Addig pedig, s majd azután is Sütő András táltosára kapaszkodunk; szavaival, nyelvével, gondolataival műveivel társunk marad a fogyatkozásban, még bejárjuk vele embervoltunk, keserves és édeni tájait. Hogy létvégi hajránkban könnyítse egyre nehezbedő álmainkat.

Marosvásárhely 2006. október 7 - Budapest, október 24.

159