Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Ablonczy László: Őszirózsa-koszorú Sütő András ravatalára

vei adatoljuk, hanem a közösség nemzeti építkezésének történelmi léptékű eseményeivel. Erdély nagy monográfusa, Orbán Balázs külön fejezetben tárgyalta a vásárhelyi vár évszázadait, megemlítve: az 1571-es ország- gyűlésen, midőn megerősítették a tordai határozatot a szabad vallásgyakorlás dolgában, az unitárius vallást külön cikkelybe foglalták. A krónikákból értesülhetünk Bethlen Gábor gondoskodásáról, aki anyagiak kíséretében a vár és a templom megerősítését rendelte el a veszedelmek ellen. Történelmi pillanat: 1707-ben itt határozott az országgyűlés arról, hogy II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé emelik. Ebben a templomban századok során nemzeti sorsunkat és a kisebbségi nyomorúságot megszenvedett lelkipásztorok hirdették Isten dicsőségét. Annyi között ketten, akik újkori gálya- rabságos éveket éltek meg a Duna-deltában: Csiha Kálmán, aki krisztusi fényeket látott a rácsok mögött is, s majd Erdély 44. püspökének választottak Kolozsvárott 1990 május 4-én. Es itt szolgált Fülöp G. Dénes, akit, hatalmas gyülekezetépítő és missziós munkáját bevégezve alig két esztendeje Sütő András is búcsúztatott a Vártemplomban.

Fejet hajtunk, kis koszorúnkat elhelyezzük a ravatal oldalában; nem indulhatok addig tovább, amíg a Miatyánkot csöndben el nem mondom a gonosztól, a gonoszoktól megszabadított lelke üdvösségéért, mert a testi fájdalmaknál is erősebben szenvedett az alja-szóiparosoktól. Indulunk tovább, hiszen jönnek az újabb tisztelgők; egy kis kanyarral a koporsó túloldalára jutva ismerős érinti meg a karomat: Szepessy Laci! Istenem! András megannyi kérésének, gondjának önzetlen és mindig-ügyeletes szolgálatosa! Alig egy hónapja együtt ültünk a nagyszobában, amikor Andrást nyugtatta: ha egyházi adóját a pusztakamarási eklézsiának fizette is, nem lesz akadálya, hogy a vásárhelyi református egyház temetője fogadja be. Hogyan is tudunk akkor olyan természetesen beszélni a legvégső útról? Mintha új darabját követő bankett részleteit vitatnánk meg. Nem a magunk ereje folytán, hanem András kivételes volta sugárzott felénk. Nagypénteki szenvedéseiben már láthatta a húsvéti jeleket, vagyis édesanyja szavait beteljesülés-közeiben: „Ha féled Ot, és aszerint cselekszel, meg is találod majd, fiam”. Sütő András megbékéltsége már a találkozás fényéből táplálkozott. Ilyenképp igazította Lacit feladataiban, s íme: állunk most a koporsó mellett, és már hivatalos voltában javasolja: mielőbb térjük vissza, hogy helyünket időben elfoglaljuk a ravatallal szemben a második vagy harmadik sorban. Ezúttal nincs erőnk ámulni a templom „össz- hangzatos nagyszerűségén” (Orbán Balázs); egy órányi sétára még indulhatunk abban a reményben, hogy András még elkísér bennünket, hiszen oly sokszor és változatos alkalmak folytán jártuk vele Vásárhely utcáit.

„ONMAGAT BECSÜLI minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött. Hisz Adám arca mögött is egy másik arcot keres a bibliai sötét vizek fölött. Hogyne sejlene föl hát benne, hogy Bem csak az imént lépett ki Teleki Domokos házából, a szomszédban pedig - Görög Károly kereskedő uramnál - a Költő épp őrnagyi egyenruhája végett indul a szabóhoz. Az emlékezet nem csupán a prousti intimi149