Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Drucza Attila: Vonások Dudás József arcképéhez

kapott; Kelemennek nein kellett volna megjelennie, de ez neki pénzt jelentett. ”

A fentiek alátámasztására a levéltári iratrengetegből előkerült egy kimutatás, amelyet az Országos Börtön (Kozma u. 13.) parancsnoka Tihanyi Miklós alezredes készített - 34-23/58-as iktatással - a BM II./ 11. osztályának. Az irat 1956. december 20. és 1958. január 9. között 65 kivégzett politikai elítélt névsorát tartalmazza. A kimutatás szerint az első kivégzés áldozata Minczér József, akit 1956. december 20-án, lőszer és fegyverrejtegetés miatt lőttek agyon - tehát valószínűleg statáriálisan. A felsorolás 5. helyén Dudás József van feltüntetve, akinek a kötél általi kivégzését január 16-ára datálja. A 6. helyen, január 19. kivégzési dátummal, szintén kötél által, Szabó János szerepel.

A „kivégzés” körülményei mellett még sírhelyének pontos meghatározása is gondot okozott. Régi barátja, Mélik Endre közlése szerint: holtteste a Kerepesi temető északi szélében van, ahová 1962-ben egy előre elkészített nagy tölgyfa keresztet helyeztek el. (Mélik valószínűleg nem a Kerepesi, hanem az Ujköz temetőre gondolt.) Susa Éva, az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatalának főigazgatója révén ismerhettük meg a az exhumált ’56-os sírok valódi helyét és tartalmát. így mára már bizonyos, hogy Dudás József és Szabó János is a 301 -es parcellában fekszenek.

Befejezésül álljanak most itt a megtorlás legelső koncepciós perének I. rendű vádlottjának, a tárgyalás végén, az utolsó szó jogán elmondott szavai: „Az én elítélésem az ellenforradalom felmentését jelenti. Egyben a tisztességes dolgozók, proletárok társadalmának megrovását".

Terv II.

131