Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Drucza Attila: Vonások Dudás József arcképéhez
(ha voltak) az iratanyagba úgy, hogy a nyomozás, az előzetes letartóztatás, valamint a terheltként való felelősségre vonás elrendeléséről, Dudás letartóztatásának napján (november 21.) egyszerre kelt határozat. „Szabó bácsi” esetében, a vizsgálati anyag pikantériája, hogy nem igazán foglalkoztak az olyan formai feltételekkel, mint a nyomozati anyag ügyrendje. Ez esetben előbb történt Szabó János letartóztatása és első kihallgatása, mint az erre felhatalmazó határozatok. A fellelhető iratanyag alapján Dudástól kilenc kihallgatási jegyzőkönyvet vettek fel, amelyek nem tartalmazzák a december 21-22-i önvallomást. A kihallgatások során a vallató(k) kérdésein keresztül tökéletesen nyomon követhető, hogy még ő(k) sem tudja/tudják pontosan, ki ellen is szervezkedett valójában Dudás és „Szabó bácsi”. Nem csoda ez, hisz némi logikával végiggondolva számunkra is belátható, hogy milyen zavaros volt a helyzet: a népi demokratikus Hegedűs-kormányt leváltotta a forradalmat felvállaló népi demokratikus Nagy-kormány, és e kormány egyik államminisztere, név szerint Kádár János, szovjet tankok segítségével népi demokratikus ellenkormányt alakított saját kormányával szemben - s most leverve a forradalmat, ítélkezik. Az említett zavaros állapotok feloldására, az MSZMP vezetése csak 1956. december 2. és 5. között alkotta meg az ellenforradalom „fogalmáról” szóló pártpolitikai állásfoglalását - amit a december 29-én elkészülő vádirat már jól tükröz. Nem véletlen ezért az sem, hogy a kihallgatások alatt hibának róják fel a Nagy Imre vezette kormánnyal szemben tett kritikai megállapításait, állás- foglalásait, s azt is, ha bizonyos dolgokban éppen támogatta a kormányt. A kihallgatok kérdései így mindig csak általánosítva jelennek meg, hogy a Rákosi-éra alatt életbeléptetett BHO 1 pontjának 1. bekezdésé szerint megfogalmazott vádat, a népi demokratikus államrend megdöntésének kísérletét könnyedén fenntartsák a forradalom elejétől a szabadságharc leveréséig. A vádirat a tárgyalás utolsó napjára már elkészült. Az eljárás és a per nem statáriális volt, hanem a hatályos büntetőeljárás szabályai szerint zajlott. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma, Ledényi Ferenc elnökletével, 1957. január 14-én öt napos tárgyalás után már halálra is ítéli Dudás Józsefet és Szabó Jánost úgy, hogy nincs fellebbezési lehetőségük sem. KIVÉGEZVE VAGY MEGGYILKOLVA? ítélet a törvényesség látszata mellett. Sokáig nem tudtuk pontosan, hogyan is halt meg Dudás József és Szabó János. A Dudásnak a poranyagban található két beletörődő, de határozott kegyelmi kérvénye, alighanem az utolsó írásos megnyilvánulása, amelyet feltehetőleg órákkal a halála előtt íratott. Szóbeli értesülések tájékoztattak arról, hogy az ’56-os megtorlás első koncepciós perének áldozatain nem hajtották végre az ítéletet, hanem a kihirdetést követően, a végrehajtást megelőzően agyonverték őket cellájukban. Az alábbiakban sem tudunk egyértelmű dokumentumokat (pl. halotti anyakönyvi kivonat vagy kivégzési jegyzőkönyv) felmutatni, de az eddig fellelhető iratok és beszámolók összegzésével talán közelebb kerülhetünk a valósághoz. 129
