Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Drucza Attila: Vonások Dudás József arcképéhez

Még jóval Dudás József letartóztatása előtt november 12-én, M. Szuszlov és A. Arisztov már beszámol Moszkvának - szigorúan titkos számjel táviratban - arról, hogy: „Kádár elvtárs felvetette azt a kérdést, hogy a mi katonai hatóságaink és állambiztonsági szerveink vonalán vidéken olyan emberek kerülnek letartóztatásba, akik nein ellenségek, mindössze politikailag ingatagnak bizonyultak. Kádár elvtárs véleménye szerint e kérdésben igen óvatosan kell eljárni. A felkelés valódi szervezőit kell megkeresni, elsősorban Budapesten. Sajnos, az olyan emberek, mint Király Béla tábornok vagy Dudás József az úgynevezett nemzeti forradalmi bizottság elnöke és más hasonlók egyenlőre bujkálnak. Kádár elvtárs kérte, hogy ezt a kérdést beszéljük meg Szeröv elvtárssal”.

Nem sokkal később, november 26-án a Malenkov vezette szovjet delegáció „tanácsot ad” a magyar vezetésnek a felelősségre vonás szükséges és elégséges elvárásairól, amiről külön vonalon rögtön értesíti az SZKP Központi Bizottságát (KB): „Beszéltünk Kádár elvtárssal annak szükségességéről is, hogy az államellenes felkelés miatt letartóztatottak közül minél előbb ki kell választani 5-1 embert, akiket - az ellenforradalom elrettentése és az országon belüli minél gyorsabb rendteremtés érdekében el kell ítélni és agon kell lőni,.... Kádár elvtárs egyetértett javaslatunkkal, azt mondta, hogy ezt okvetlenül meg kell tenni. ”

A delegáció november 30-án már az eljárás módjának egyeztetéséről számol be az SZKP KB-nak: „Kifejtettük Kádár és Münnich elvtársnak elképzeléseinket eg' köztársasági forradalmi katonai népbíróság megalakításáról. A magyar elvtársak kitartanak amellett, bog’ ezt az intézkedést a hadbíróságon keresztül kell megtenni, a Magyarországon érvényben lévő törvények szerint. A hadbíróságnak joga van gyorsan határozatot hozni, s az elkövetett bűnökért kimondhatja a legsúlyosabb büntetést; polgári személyek esetében az akasztást, katonáknál az agyonlövést. Kádár és Münnich elvtárs azt mondta, bog' eg< forradalmi katonai népbíróság megalakításához új törvény meghozatalára van szükség, ám ezt jelenleg megnehezíti, hog a törvényt jóv áh agó elnöki tanács létszáma koránt sem teljes. Véleményük szerint amennyiben a törvényt eg személyben Dobi István elvtárs fogadja el, ez a meglévő alkotmányos normák megsértését jelenti, amelyet mind Dobi Istvánnak, mind az elnöki tanácsnak bűnül róhatnak fel. ”

Kádárék, mint azt az előbb említett dokumentum részlet mutatja, már most félnek az elkövetkezendőkben az SZKP-ben vagy ennek folyamán az MSZMP- ben esetlegesen bekövetkező politikai erővonalak megváltozásától - attól, hogy a később hatalomra kerülő pártelit, saját „kezeinek tisztára mosása” céljából őket fogja elítélni a forradalom megtorlásának törvénytelenségei miatt. Félelmük nem volt alaptalan: annak idején Rákosiékis Péter Gábort vették elő, amikor bűnbak kellett a törvénytelenségek igazolására. S most ők is - visszatérve a régi stratégiához - a „Rákosi-Gerő klikk” hibáiról és a Nagy Imre vezette csoport működéséről beszélnek. Mintha mindez úgy vezetett volna a forradalom kirobbanásához, hogy eközben nekik „be sem sározódott a kezük”. Mindenképp olyan testületre volt tehát szükség, amely formailag törvényes, gyorsan hozhat halálos ítéletet, és a közvélemény előtt is tekintéllyel rendelkezik. Ez lett a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma.

Kádár és Münnich Szerowal közösen választották ki azt a 6-8 főt, akiket elsőként állítottak bíróság elé. Ezáltal került rögtön Dudás József, Szabó János és

127