Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Czigány Lóránt: A magyar forradalom az angol sajtó tükrében
ték a hadiállapotot, a statáriumot és a kijárási tilalmat. A Vörös Hadsereg tankjai cirkálnak az utcákon, és acélgyűrűként veszik körül a fővárost. Számos épület lángban áll, és az orosz csapatok támadják az ellenállási gócokat... A felkelők százai géppisztollyal, pisztollyal és kézigránátokkal támadják a Róbert Károly laktanyát és a pártházat... A Vörös Hadsereg egységei eddigi jelentések szerint legalább 28 magyar katonát végeztek ki, mert megtagadták a felkelők elleni harcot. Ma korábban elszánt csata folyt a Kossuth téren... máshol a cirkáló vörös tankok tűz alá vették az olyan házakat, melyekben bujkáló felkelőket gyanítottak. Mentőautók száguldanak keresztül-kasul a városon a halottakat és sebesülteket gyűjtve... Nem sokkal éjfél előtt a budapesti rádió a helyzet javulásáról beszélt, de azt is beismerte, hogy a felkelők még mindig gyakran hajtottak végre rajtaütéseket. A kormány önkéntes véradókat kért. Továbbá felszólította a munkásokat, hogy holnap reggel jelenjenek meg munkahelyükön... Ma éjjel Budapest már huszonnégy órája van elvágva a külvilágtól... A határokat is lezárták, a vasúti és légiközlekedés leállt... a közszolgáltatások megszűntek. (The Daily Mail, október 25.) VÉRONTÁS BUDAPESTEN Magyarország vérével bizonyította be, hogy a szovjet uralom csak nyomorúságot hozhat az orosz gyarmatbirodalom dolgozóira. Budapest az ugyanolyan elviselhetetlen iga alatt sínylődő Poznan és Varsó elégedetlenségének különösen viharos visszhangja volt. Adind Gomulka, mind Nagy a rend helyreállítását szorgalmazták, és tragikus módon Magyarországon Nagynak az elnyomó csapatokhoz kellett segítségért folyamodnia. De mindketten, akárcsak Tito, kommunisták. Ezt nem szabad elfelejteni a helyzet teljes, torzítások veszélye nélküli felmérésével kapcsolatban. Amit mi láttunk, az inkább a gazdája ellen lázadó rabszolga, mint a hitvallását elvető politikus. Adindez nem csökkenti az elmúlt pár nap eseményeinek roppant horderejét és hatását a jövőbeli szovjet stratégiára. A csatlósállamok, amíg hűségesen szolgálták Oroszországot, nagyszerű védelmi párnázatot nyújtottak. Ez a párnázat ma szétfoszlóban van. Titónak az orosz imperializmustól történt elszakadása földrajzilag nem érintette olyan súlyosan Moszkvát, mint a jelenlegi fejlemények. Lengyelország és Magyarország a Szovjetunió közvetlen nyugati szomszédai. Ennek jelentőségét nem lehet eltúlozni. Az események elképzelhető visszahatása a Kremlben még nagyobb lehet. A lengyel és a magyar felkelés Hruscsovnak a XX. pártkongresszuson elhangzott irányjelző beszédének egyenes következménye. Hruscsov mondta, hogy a kommunista országoknak meg kell találniuk „saját útjukat a szocializmushoz”. Vajon Moszkva belátja-e, hogy ez az irányvonal téves volt, és visszakozik-e az ortodox sztálinista terrorhoz? Nem kevesebb, mint a kommunizmus jövője forog kockán, választás a sztálinizmus és titóizmus között. 83
