Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 3. szám - Vasadi Péter: Mérleg

VASADI PÉTER

Mérleg

Magánpoklom tüzein égek, nyeglén vetve oda, mint a hasábfa. Ropogás van. Elhever a füst, a fekete óriásmacska, ahogy leülepedik a sarokban.

Lusta, mint a hazugság.

Nem vagyok sisakos tűzoltó. Nincs elfojtó krétaporom zsákban, nem parázslik alattam a gerenda, hogy baltázni lehessen. Én égek, nem a tarló; a búzaillatú csönd, a széthagyott zsíros papírok hempergése lobog, lihegés lángol a túlizzadt testek után, ég a senki- nem-tud-semmit kínai selyme. Szikrát hány a beszéd, át- lyuggatja türelmem, s ásít rám a pállott szájszagé este. Kezdetben is így volt. Menthetetlen mindig, ami van, de ezüsttel szegve a széle.

Meg van mentve tehát.

Óh, szent Euro, édesem, mennyi imádód van. Zümmög, vibrál számító gépeiden szüntelenül a hozsanna.

Négysoros