Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Sarusi Mihály: Körmendi, otthon; Elment jó pajtásod, Lajos
SARUSI MIHÁLY Körmendi, otthon ELMENT |Ó PAJTÁSOD, LAJOS Nemrég azzal vette át az Arany János-díjat: nyilván azért ítélték neki, mert tudják, nagy beteg, de kifog a kurátorokon, azért is élni fog! Mert még annyi dolga van. Valóban, idén még csak 59 éves lett volna. Nem sikerült; Körmendi Lajos újév napján, este a karcagi kórházban örökre elszenderült. Délután még otthon volt szeretteivel, párjával s két diák gyermekével, mígnem rosszul lett, mentő vitte el, ám a kórházból azzal engedte el asszonyát: menjen nyugodtan, alszik egyet. Hogy soha többé ne ébredjen föl. O jobban járt, nem szenved tovább, akiket viszont itt hagyott, sirathatják. Fájhat sokunknak - mindenkinek, Id ismerte - annak a magyar írónak a távozása, akinek mindene volt a fajtája, a hazája, szeretett szülőföldje, a Nagykunság, családja, a nemzeti műveltség, a magyar írás. Húszegynéhány könyve jelent meg, megkapta íróként a József Attila-díjat, újságíróként a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat. Aki közel állt hozzá családtagként, barátként, olvasóként, gyaníthatja, mi minden maradt benne. 1980-ban a szolnoki pártlaptól rúgták ki, 1994-ben, a kormányváltáskor a Jászkunság című folyóirat éléről távolították el, nyilván ugyanazok. S valóban: mindig adott épp elég munkát a szellemi és a kétkezi fogdmegelcnek. Az Alföld, a NagyJmnság, Karcag és Berekfürdő volt számára a világ közepe. 1998: vastagbélrák! Halálfélelme. Debrecenben sikeres műtét. Csoda! Lajos meggyógyul. 1999: az első bereki írótábor. 2000-2003: könyvek, dolog, család, írás. (2003: azt mondja, valami baj van a bőrével.) 2004: az utolsó bereki írótábor? Épp ott van, szervezi, hogyne, csak hát: mája, tüdeje burjánzik, „áttét”. Egész ősszel, télelő havában: kezelik vegyszerrel, sugárral. Ősszel leányoddal Váradról hazafelé benézel hozzá. Később a csabai kolbászünnepről gyüvet reánézel - fiad utóbb mondja: búcsúzáskor szólalt meg a karcagi nagyharang, s ő arra gondolt (való, Lajos ilyen csöndes még nem volt), a harangszó arra int, hogy soha többé nem látjuk. Hetente hívod, hetente megnevettetitek egymást. Bármily nehéz, azért az élet... Kitüntetése? Hogyne, azért sem! Kifog rajtuk. Rajtunk. Abbahagynák az egyetemi koródában a kezelést, mert elfogyott a pénzük! Majd csak kerít valahonnan a kezelések folytatására pízt a magosságos Orvosegyetem! Karácsony előtt hívod: 24 éves barátságtok során ez az első eset, hogy nem tudod megnevettetni. Jól vagy? Voltam már jobban is - válaszol. Ennyi a panasz. Szilveszter napján késő délután hívod, hogy kívánj neki mindent, mit Idvánni lehet. Asszonya, Nagyjuli azt mondja, épp most vették le róla a csöpögtetőt - infúziót -, mert a nagy láz miatt kiszáradt. 37,5-38,5 közt van állandóan a láza, mondta két 88
