Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Fehér Béla: Egyenek Kecske (5. rész)
mondta: mit bámultok, az élet tele van apró meglepetésekkel, de éppen ettó'l nagyszerű, ha ezt eddig nem tudtátok, tessék gyorsan felírni a kéménybe! Erre köss nyakkendőt! Mielőtt kilépett volna a lakásból, ezt mondta: az a lényeg, hogy újra lángra kap a parázs a családi tűzhelyben! Erre Hajnalka: a magam részéről roppant megnyugodtam. Mire én: tudtam, hogy egyszer minden jóra fordul. Amikor apucikánk másodszor is elment, ámultán figyeltük a lift surrogását, vele zökkentünk, amikor odalent megállt, hallottuk a vasajtó nyikorgását, ahogy az óberkellner a cipője orrával kitolta maga előtt, aztán a dördülését, amikor visszacsapódott. Hajnalka egy idő után ezt mondta: hallod, Jani, eladták a lakásukat. Ezt kérdeztem: és ki a sas az a Koncsa mamuska? Hajnalka az orrom előtt rázta a hajszárítóját, mintha le akarna lőni vele, közben ezt kiabálta: pedig nagyon jól tudja, hogy én nem ülök rá a vécére egy idegen után! Dühében három karéj kenyérrel bezabálta az egyik ráksalátakonzervet, azt mondta, nem érdekli, hogy kedd van, és ő szombaton szokott daginapot tartani. Lebenytől hallottam, hogy aznap este fél hatkor lent az utcán, a kapunktól ötven méterre, a Gold flowers virágstúdió és a Chivahua mexikói salátabár között agyonlőttek egy embert a járda szélén, éppen, amikor be akart szállni az autójába. Lebeny ezt mondta: a zsaruk nem győzték elhajtani a népet, voltak vagy ezren, a hulla az oldalán feküdt, a hátsó keréknél, mintha a felfüggesztést tanulmányozná, és képzeld el babszeg, a feje benne ázott egy nagy rakás kutyaszőrben, szó szerint bele volt ragadva a fülébe, meg a hajába. Egyébként a fateredet is láttam ott, hallod, Jani, a fatered is ott tátotta a száját! Na, persze! Száguldott a tancijához, hogy zöld a jelzés. • Egyik délelőtt, amikor a büfés Detty elém tette az ingyen kapucsínómat, elkezd kifelé mutogatni, hogy na, tökikém, remélem forr benned az anyag, mert megjött a Bőgi Juli, akinek az esete vagy, és előre szólok, hogy a pajzsmirigyedet is szárazra szívja, ha nem vigyázol! Szakadt, kék BMW állt meg a pénzbedobós porszívóknál, és tényleg kiszállt belőle a Bogi Juli. Festett, bronzos haj, vaskos lábak, lötyögős valag, mintha vízzel lenne feltöltve a farmergatyája, olyan orr, akár a begörbített mutatóujjam, és pókharapó fogak, mint valami bélyegsor, mell viszont alig. Mindegy. A büfés csaj ezt mondta: adok egy tanácsot, fogadd meg, a Julival bárhova odaérsz, érted, bárhova, csak hallgass rá, hagyd, hogy vezessen! Na, jó. Vezethet engem bárki az orromnál fogva, láncra verve hurcolhat egészen a Boldog Ifjúság Deszépazélet Országáig, csak ne kelljen többé hazamennem a Koncsa mamuska vénasszony-gőzbe. Figyeld, még most is itt gomolyog a fejem körül, kifogyhatatlanul árad a szőrfészek flanelpongyolájából, az ám, babszeg, a fokhagymás rántás és áporodott húgy keveréke éjjel-nappal mérgezte a levegőt a Pogácsás-féle tömegszálláson, ez párolgott a jóságos vén lecsó vetet- len ágyából, a falból, amit megérintett, ott ült a bőrén, a kilincsen, a kanálon, amivel evett, és minden hangon, amit kiejtett a lila száján. Még az utcán is 85
