Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Fehér Béla: Egyenek Kecske (5. rész)
így folytatta: ide figyelj, ha nyerünk, a kezünkbe hullik az összes zsuga, én akkor többé nem a nagy Kremona leszek, érted, hanem a legnagyobb Kremo- na, az égig érő, világnagy Kremona! Már így is az én zsebemet nyalja a fél üzleti világ, és akinek nem tetszik, az tövig bekaphatja, vagy ha rossz napom van, tepsiben pörkölöm meg a kivágott tökeit, aztán megtanítom repülni a húszmilliós járgányával együtt, de ott fenn a csillagok között is én leszek az első, akivel összetalálkozik, húzhat tovább a Marsra, hallod, de ott is utolérem, az én eszemen nem lehet túljárni, a Jenci bácsi dörzsöltebb, mint Aladdin lámpája, éppen ezért zsebemben az egész politika, érted, és most elárulom neked, mi az a kiszabott politika annak, aki átlát a szitán! Egy gennyes sakkparti, ahol néhány arcvíztől bűzlő buzi tülekszik az asztal körül, és megpróbálja a táblára csempészni a saját vezérét, igen ám, de közben a másik kezével azon mesterkedik, hogy zsilettpengét dugjon fel a mellette álló zseblyukába! De én állok leghátul, onnan lesem az egészet, és tudok mindenről, figyelsz, Jani, itt van minden a fejemben névvel és telefonszámmal! Na, elég a sok dumából, most mellé teszem a telefont, éppen megjött a muterod, gyere ide, Marcsikám, most átöleljük egymást, és elénekelünk neked valamit, ami baromi nagy erőt ad! A Jenci rázendített, aztán az első sor közepén beszállt Pogácsás Lajosné is, én meg zsibbadtam az utcai fülkében, a hentesbolt előtt, álltam az üvegnek dőlve, izzadt markomban a fekete telefonkagylóval. Királyok, hercegek, grófok, nap- lopók és burzsoák... Ott álltam, és néztem egy férfit, sárga bőrcipőt viselt, celofánba csomagolt virággal a kezében belépett egy kapualjba. Reszkessetek, mert feltáhááámad... Álltam, és unalmamban megvakartam hónaljamat. ...az elnyomott proletár... Álltam, és az ajtó alatt kirugdostam a csikkeket a fülkéből. Világot megváltó szabadság... Álltam, az üvegfalnak vetettem a hátamat, és felnéztem az égre, de sehol egy húszmilliós járgány ...zászlaját fújja a szél... A kék ég nem volt, idegen, mint máskor. Hallgattam, álltam, mint egy árva kis bunkócska. Annak is egy áága, egy áága... segíts... Most. Amikor véget ért a nóta, Jenci ezt kérdezte: hogy tetszett, Janikám, de legyél hozzám őszinte, rühellem, ha a pofámba dicsérnek! Aztán anyucikám vette át a kagylót, és ezt mondta: engem is meglepett amikor megtudtam, hogy Jenő bátyád gyerekkorában énekkaros volt, de persze még ma is mindene a zene, képzeld, azt tervezi, hogy kiad egy cédét, amin operett-kettősöket fog velem énekelni, a saját hangszerelésében, nézd, Janikám, megvan rá a pénze, miért ne csinálja, de úgy izgulok, mi lesz, ha felkerülünk a slágerlistára? Aztán ezt mondta: jaj, amíg el nem felejtem, azt üzenem Hajnalkának, hogy ne hanyagolja el a bőrallergiáját! Hagyma bulija után, de még Lebeny szökése előtt, talán egy pénteki estén, hallom a szobából, hogy zörög a kulcs a zárban. Hajnalka már egy órája ázott a levendulás habfürdőben, akkor pedig nem jöhet más, Ludwig Pogácsás próbálja hazadugni a képét. Az ajtófélfának dőltem, alázatos testtartást vettem fel, ahogy Hajnalkától tanultam, arcomon összekevertem a fölényt, a szemrehá83
