Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Fehér Béla: Egyenek Kecske (5. rész)

mat, de nem történt semmi. Ugorka meglepetten pislogott, mintha agyba-fő- be dicsérték volna, leszállt a pultról és átkarolta a vállamat. Ezt mondta: figyelj, pajtás, ne túráztasd magad, legalább a lyuksógorok ne tapossák ki a veló't egymásból, nincs igazam, na figyuzzál, mesélek valamit! Két napja lejön hozzám az aluljáróba egy régi haver, a falnak esik, úgy röhög rajtam, hogy ember, mi történt veled, te bérhugyoldában dolgozol? Ordított, mint a vadszamár, mert odafent éppen átdübörgött a villamos, az pedig tisztára olyan, mintha földrengés volna, babszeg, zeng az egész hugyolda. Mondtam neki, hogy állj meg, testvér, mert ha háromszor belecsókolsz karácsony éjszakáján a vak szerencse valagába, akkor se viszed annyira, mint én, mert király vagyok, babszeg, te pedig a koronatanú, mert láttad, hogy nem voltam mindig király, százszor a pofámba rúgott a mocskos sorsom, de felálltam, letöröltem a vért, és két perc múlva fülig ért a szám a boldogságtól, éppen ezért felhatalmazlak, mondd el mindenkinek, hogy lehet feljutni a csúcsra! Itt közbevágtam: te tiszta hülye vagy, babszeg, neked tényleg csúcs a bérhugyolda? Megrántotta a vállát, és ezt válaszolta: a sas tudja, az igaz, hogy klotyóbán dekkolni nem mennyország, mert a szagot meg lehet szokni, de azt nem, hogy a napot sose látod, olyan mintha sötétzárkában szikkadna az ember, csakhogy percenként csenget a zso- zsó a kistányérban, van, aki az ötvenesből nem is kér vissza, vagy ha már csöpög az eleje, a százasból se, én mondom, toronymagas biznisz, csak a kiszabott dugulások ne keserítenék meg az életemet, na, babszeg, erró'l bőven tudnék mesélni, ráadásul Irén elsejétől lapátra tette az öreg takarító csajt, pedig megérte tartani, havonta harminc rugóval szúrták ki a szemét, de ha dugulás volt, csak füttyén tettél, rohant a vödörrel, babszeg, és már repült is rá a szifonra. Te mennyiért pancsolnál a szőrben, de komolyan? Ezt válaszoltam: el kéne gondolkoznom rajta. Erre Ugorka röhögött: hát, akkor törd az agyad, babszeg, mert Irén egy másik klotyót is ki akar bérelni, és hátha rádmosolyog a szerencse!

Oldalt fordulva nyújtózok a bölénybőrön, üres szendvics a párnám: két összeborított tenyerem. Éppen úgy fekszem, mint a málnaszínű gipszjézus Fil- lenbaum nagymama betlehemében. Fölöttem lóg Gáspár, a szomorú pofájú hátizsák, jobbra a lopott kondigép, ő Menyhért, segíts édes istenem, és hátul, a peronon a söralátéttel megrakott kályha volna Boldizsár, a szerecsen király.

Ahogy látom, a főtt kolbászuk elfogyott, a vesztem csizmájuk megrogyott, hoztak viszont tömjént, egész vasfazékkal. Tegyétek csak le valahová, akár oda, az egyik ülésre, és majd füstölünk, mint a kémény, hátha felszáll a következő megállóban a jó öreg ördög pajtás. Ezt mondom nekik: egyébként, íme, megszülettem, most örvendjetek, mint vak a fehérkenyérnek! Szabadkozom: nem vagyok lusta, dehogy vagyok, azért fekszem, mert nem sietek.

Ahogy a jászolból körbenézek, ismerős minden sápadt arcú. Ezt kérdezem: testvéreim, nem találkoztunk már valahol? Erre ők: eddig még nem volt szerencsénk egymáshoz, de ezután már jóban, rosszban, mindig együtt leszünk, csak arra kérünk, válaszd el a sötétséget a világosságtól, legyen este, legyen reggel, és legyen első nap.

81