Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre, Spiró György: Fogság

azok a szakaszok, amelyek az alapvető zsidó és keresztény hitelveket elemzik, egy aufklerista felfogás letéteményeseként, vagy ahol az író a „pogány Messiás” eszméjén merengve a császárság (a politikai teljhatalom) és az egyistenhit egymásra találásának szükségszerűségéről beszél. És bizonyos szellemi izgalmakat kiválthat a keresztényüldözés megindulásának bemutatása és következményeinek magyarázata is („a nazarénusok - a keresztények - miatt gyűlölik meg a zsidókat”), ismerve napjaink egyik legeredetibb és legmélyebb magyar gondolkodójának Buji Ferencnek pár éve megjelent esszéjét erről a témáról (Az emberré vált ember, IGEN Katolikus Kulturális Egyesület, B., 1999.), aki egyértelműen zsidó manipulációnak tartja a keresztények elleni irtóhadjárat megindulását.

Kiábrándult könyv Spiró György új regénye. Egy közérzet lenyomata, amely szellemi kalandokat keresett magának, teret és időt, amit benépesíthet arcokkal és álarcokkal, szavakkal és gondolatokkal, s ahol még a történetmondás is bizonytalanná, sőt lehetetlenné válik. Korunk elbeszélő ars poétikáit idézi a regény végének keserű gesztusa: a megöregedett s annyi mindenen keresztülhajszolt főszereplő, azt tapasztalván, hogy minden hazugság, amit olvas az általa megélt eseményekről, hogy minden historikus csal, a zsidó épp úgy, mint a nem zsidó, papírt és íróeszközt kerít, hogy megírja az igazságot. De vakon már csak élni lehet, írni nem. S hát van-e élet írás nélkül?

79