Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Marczell Péter: A Klapka-emigráció Ister páholya

a jelentést. Náluknál kissé többre megyünk a Schweizer Lexikonnal, amelyben a következőket találjuk: „Ister (Hister) antiker name der Donau (z.B. bei He- rodot) von den Romeren nur noch für den mittleren u. unteren Flusslauf angewendet”. (Zürich: Encyclos Verlag AG, 1947.)

Mindebből leszűrhetjük, hogy először is egy víztömeggel van dolgunk: méghozzá egy olyannal, amely hosszú mederben hömpölyög. A víz és a folyó szabadkőműves szimbolikája ismert, így most vele röviden csak Gaston Bachelard (1884—1962)-i távlatokban foglalkozom. A képzelet metafizikájában a víz a pszichénk által galvanizálóan felismert négy elemből az, amelynek képzettársításai az anyaméh vizétől az életet a rossz haláltól elválasztó folyóig terjednek. A megtisztulási, megújhodási álmok ebből a nagy asszimiláló, feloldó folyadékból táplálkoznak. Noha a hősiességet szívesen érzékelteti a hullámokkal küzdő ember képe, az igazi mitikus víz édes, hiszen a tenger embertelennek s közvetlenül haszontalannak hat. Az emberiség alapvető közlekedési eszményét és a haladást az ismeretlenbe általában hajózási szimbólumokon keresztül fejezte ki. Furcsa, hogy Bachelard nem hangsúlyozta a víz megtermékenyítő szerepét — beleértve az esőét is —, noha ez, márcsak a Nílus példáján keresztül is, legendássá vált.

Genfben ez a jelképrendszer otthonosnak tűnhetett, hiszen a város egy nagy és mély tó nyugati csücskében két folyó találkozásánál fekszik, s halász őslakóinak települései cölöpökre épültek. Ugyanakkor nem sikkadhatott el, hogy a megszokott, büszkeség-övezte Rhőne helyett egy távoli folyamhoz fűződött. Anélkül, hogy kettőjük elhatároltságát valami is áthidalta volna. Pl. az együttemlítés udvarias eszköze. A Rhőne-Duna svájci-magyar társítás egyszerűen elmaradt.

Dénes Tibor értelmezésében az lster-Duna hivatkozás ötletgazdái mégis Nyugat-Európának a kontinens keletebbre eső tájékait megtermékenyítő ösz- szeköttetését akarták programjukra tűzni. „Miként az lster-Duna hullámai elsőnek a nyugati országok partjait mossák, hogy aztán - Bécs alatt - a magyar földet öntözzék, úgy szeretne az Ister Páholy kötőjel lenni az otthon maradt hazafiak és a száműzöttek között.” - írta. Ezek szerint a szervezet alapítóit és követőiket egy közeljövőben kivitelezendő misszió tudata ösztönözte intézményes tömörülésre a nemzetközi szabadkőművesség fáklyája alatt.

Kényszerűségből elhagyott hazájuk főfolyójára hivatkozván a magyar testvérek minden bizonnyal hangsúlyozni kívánták közép-kelet-európai, sőt keleteurópai eredetüket is. De miért adtak ennek ógörög jelleget?

Talán négy okból. Egy. Az ógörög jelentés lehetővé tette, hogy elhatárolják magukat Ausztriától. Az osztrákok lakterülete a folyó felső szakaszára esik, odáig az Isztrosz ősi fogalma nem terjedt ki. Kettő. A Duna/Danube szavak a latin Danubius származékai, a latin nyelv pedig a római katolikus egyház szertartásaiban élt tovább, ill. a deákos műveltséget jellemezte. Olyanok, mint a szabadelvű Puky az előbbivel nem rokonszenveztek, s az utóbbi is a magyarság művelődési elmaradottságát kellet, hogy tükrözze szemükben. Három. Genf akkori merész és gyors városfejlesztésének eszménye Athén volt, térségében görög kultusz uralkodott. Benne az ógörög színezet így tetszetősen modern benyomást kelthetett. Négy. A mitológiával kevert ókori távlatok jobban megfelel49