Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Marczell Péter: A Klapka-emigráció Ister páholya

harapófogó-elképzelés tárgytalanná válik, nehezebben érthető okokból újra tárgyal Cuzával. Majd Galíciában egy onnét Magyarországra irányuló felkelés kirobbantásába fog, és szövetségi szerződést köt a lengyel nemesi lázadókkal. Ezek a manőverei épp annyira nem járnak valós nemzeti haszonnal, mint 1866-ban a Bismarck jóváhagyásával olasz pénzen königgrätzi magyar hadifoglyokból toborzott vörössipkás alakulatainak betörése a Jablunkai hágón Turzófalvára.

A kiegyezés egybeesik James Fazy genfi néptribunus, a magyar közösség hathatós pártfogójának teljes és végleges anyagi csődjével, melyben Klapka bankja is elúszik. Ekkor Komárom hőse visszatér Magyarországra, Deák-párti képviselő lesz. A Századok történettudományi szemle egyik alapítója. A hazai vasúti hálózat és ipar fejlesztésével foglalkozik, de az 1873-as gazdasági válságban tönkremegy. 1876-ban katonai tanácsadó az oroszokkal szembeszálló Törökországban. Ottani sikertelensége után visszavonul a világpolitikától és a nemzetközi szerepléstől. Emlékiratokat ír: 1881-ben kiadja Életem és élményeim c. kötetét, öt évvel később pedig Emlékeimből címen idézi fel múltját.

Bölcsészek az Ister legkiválóbb személyének Horváth Mihályt (1809-78) tekintik [amennyiben elfogadják szabadkőművességének Márki tagadta feltételezését]. A szentesi születésű történetíró pap tizenhét gyermek közül a negyedik. Szegeden, Vácott tanul. 1832 —4-4 között hol káplán, hol házitanító, majd tanár a bécsi Theresianumban. 1847-ben hatvani plébános. Meglepetésszerűen nevezik ki Csanádi püspöknek, ami főrendiházi tagsággal jár. Kossuth energikus híve. A Szemere-kormányban elvállalja a közoktatásügyi tárcát.

Ausztrián, Poroszországon, Belgiumon, Franciaországon keresztül érkezik Zürichbe, ahol Batthyány Lajosné, a kivégzett első magyar miniszterelnök özvegye három árvája nevelésére alkalmazza. 1852-ben átköltözik velük Genfbe. Mikor kenyéradói 1855-ben hazautaznak, Bruxellesbe megy búvárkodni. 1859-ben Károlyi Györgyné, Battyhyány Lajosné nővére, Pálma keresztnevű lányának nevelését bízza rá. Sokat utazik velük, főleg Itáliában. Négy évig marad szolgálatukban. 1862-ben Genfben telepszik le, ahol 1858 óta mint ingatlantulajdonos rendszeresen megújíttatta tartózkodási engedélyét. Megszűnik papi hivatását gyakorolni, szakállt és bajuszt hord, s ötvenöt éves korában elveszi jómódú francia házvezetőnőjét, akinek öt gyermeket nemz. 1864-65-ben megírja és Puky gondozásában megjelenteti Huszonöt év Magyarország történetéből, valamint a Magyarország függetlenségi harczának története c. két-, ill. háromkötetes tanulmányait. Mint többi nagy műve (Magyarok története, Magyar- ország történelme), ezek is sok kiadást érnek meg. Mind a szakemberek, mind a közönség értékelik eredeti szempontjaikat, élvezetes előadásmódjukat és remek összefoglalásaikat. A Magyarország függetlenségi harcának története miatt több barátja, bujdosó társa megorrol rá, a cenzúra szintén elítéli. Ez nem változtat azon a tényen, hogy „... megjelenésének éve ... a magyar tudomány és nemzeti élet történetében az a fontos időpont, mikor [Horváth jóvoltából] magyar nyelven teljesen készen állt, ha épp oly teljesen mindjárt forgalomba nem kerülhetett is a nemzetnek a legrégibb időktől egészen 1849 végéig, tehát pár év híján a nemzet egész életére kiterjedő, kimerítő egyetemes történelme”. [Márki, 286]

46