Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Marczell Péter: A Klapka-emigráció Ister páholya

ségnek testvéri láncát is, melyet most tárgyalni akarok. Nem annyira mint sza­badelvű, demokratikus eszményt, mint inkább intézményt. Nekifutásként igyekszem tehát ismertetni a számkivetettek helyi magyar szabadkőműves pá­holya megalakulásának idejét és körülményeit, jellemezni tagjait, bemutatni közülük a három legtekintélyesebbet. Ezt a bevezetést a műhely célkitűzései­nek, nevének és pecsétjének vizsgálatával folytatom, és felvetem státuszának, rítusának, nyelvhasználatának kérdését is. Végezetül nyomon követem sorsát, és számba veszem emlékeit. ALAPÍTÁS, ÖSSZETÉTEL Dezsényi Béla Mag'arország és Svájc című, németül is kadott művének Svájc és a magyar szabadságharc témájú VIII. fejezetében a következőket jelenti: „Az emigráció utolsó korszakában Genfben magyar szabadkőműves páholy ala­kult. Az osztrák abszolutizmus lehetetlenné tette Magyarországon a szabadkő­művesség működését; 1861-ben, amikor Ferenc József békülékenyebb politi­kát kezdeményezett, Szent István elnevezéssel kísérelték meg egy budapesti páholy felállítását, de a Schmerhng-kormány ismét meghiúsította a próbálko­zást. A páholy vezetői, Csáky Tivadar és Komáromy György ekkor a páholy több tagjával Genfbe utaztak, és itt alapították meg az ’Ister’ nevű szabadkő­műves páholyt. Az új páholy feladata lett volna, hogy kapcsolatot teremtsen az emigrált és az otthonmaradt hazafiak között. A páholy alapítói közé tartozott Klapka György és hadsegéde, Weisz [Vilmos], Hoszek Leó és Rényi György honvédszázadosok, Puky Miklós, aki a páholy kalapácsátvezette. Tagja voltak: Horváth Mihály, báró Balassa Antal, gróf Karacsay Sándor, Maróthy János és Thaisz Elek.” ' Ezt az információt visszavezethetjük Abafi Lajos A szabadkőművesség törté­nete Magiarországon címen Budapesten 1900-ban megjelent, átfogó kötetére [436], amely fényt derít a Szt. István páholy arculatára és alkotmányosító tö­rekvéseire is. Megtudjuk belőle, hogy „A Bach-korszak alatt pihent a kalapács széles e hazában mindaddig, míg 1861-ben újra kiderülni látszott a láthatár. Akkor néhány kiváló férfi szándékozott Pesten páholyt alakítani. Legnagyobb­részt az emigrációban lettek szabadkőművesekké, ú.m.: Almássy Pál, gróf Csá­ky Kálmán, gróf Csák}? Tivadar, gróf Eszterházy István, gróf Károlyi Ede, Ko­máromy György, Lumniczer Sándor, egyetemi tanár, Szerényi Ede, gróf Te­leki Sándor, báró Vay Béla és Zsarnay Imre. - A páholy czíméül Szt. István ne­vét választották. Főmestere volt gróf Károlyi Ede, főfelügyelők gróf Csáky Kálmán és báró Vay Béla, titkár pedig gróf Csáky Tivadar.” Magukat Lewis Lajos pesti egyetemi magántanár közvetítésével és hivatalos levélben is a ham­burgi nagypáholyon keresztül próbálták meg elismertetni. A kedvező előjelzés dacára Buck nagymester válasza leforrázó volt. Nagypáholyának alkotmányára hivatkozván e jeles férfiú jogosítványa kiállításához nélkülözhetetlennek tar­totta, „hogy a kormány engedélye páholy alapítására írásban beterjesztessék; hogy a jogosítandó páholy összes alapítói reversális által kötelezzék magukat, hogy gyűléseiktől mindennemű politikai és vallásfelekezeti tárgyalásokat és 44

Next

/
Thumbnails
Contents