Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - "Ördög már veletek" - Vincze Ferenc: Nyelvbe forduló garabonciások avagy Nagy László és Szilágyi Domokos költészetének összehasonlítási lehetőségei
így utal: „Ők még tudták ugyanis, hogy vérre megy a játék, számukra az irodalomnak volt még tétje, miként a kimondott szónak s az életnek is. A különbség persze tapintható, s nem csak abban, hogy amíg a szóképektől Szilágyi egy időre elköszönt, addig az idősebb poéta a maga metaforáihoz haláláig ragaszkodott.” Az értéktudat, a sors- és feladatvállalás mindkettőjük életének és költészetének kikerülhetetlen momentuma volt, ahogyan N. Pál is írja tanulmánya további részében: „Két egymást kiegészítő, de egyaránt nélkülözhetetlen morális és költői tanúsítványa ez sorsunknak”'. Sors, mentalitás, versalkat, mint láthattuk többen és többféleképp láttak és látnak összekapcsolódást Nagy László és Szilágyi Domokos költészete között. A sokféle nézőpont több lehetőséget is kínál az összehasonlításra, melyeket érdemes megfontolni, hiszen ezek mind a Nagy László-, mind a Szilágyi Domo- kos-recepció számára lehetséges továbblépést jelenthetnek. Jómagam két vers kapcsán szeretnék hasonlóságokat felmutatni, Nagy László Versben bujdosó és Szilágyi Ez a nyár című versei közötti párhuzamokat fogom kiemelni. A nyelv e két szövegben mindkettőjüknél mint végső menedék szerepel, olyan helyként tűnik fel, mely biztonságot nyújthat, rejtekhelyét a külvilág elől. A haramia, a szegénylegény motívuma Nagy László Versben bujdosó című kötetében több helyen is felbukkan, s a kép, a nyelv menedékét választó költő kiélesített képe, végül a fentebb említett versben teljesedik ki. Egy olyan világ körvonalazódik a befogadó előtt, melyet a nyelvből teremtettek meg: metaforák, hasonlatok, metonímiák hosszú sorából jött létre, s a csengő-bongó rengeteg elrejti az őt megteremtő menedéket kérőt. Trópusok teremtette világ ez, s egyben a hátrahagyott külvilág felszámolása. A külső és a belső világ folyamatos szembeállítására épül a vers kompozíciója, s az értékek szembesítése szintén megtörténik. „kintről ordasi tűz s fegyelem, belül piros őzike-csillag - belül véredtől, véred vasától hártyáid azúr ablakai közt káprázatos világ a vemhed” A költészetben ott rejlik a lehetőség, hogy valamilyen másfajta, tisztább és vállalható világot teremtsünk vele, olvashatjuk ki a vers szövegéből. Azonban míg Nagy László számára a trópusokból teremtett világ jelenti a menekülés helyét, addig ez Szilágyinál másképp történik. A Búcsú a trópusoktól című kötet utolsó szövegében, az Ez a nyárhm a költő búcsút vesz a szóalakzatoktól, s így kísérel meg egy új világot, s nem utolsó sorban egy újfajta költészetet teremteni. Ez a szöveg nemcsak összegzése az egész kötetnek, a felmerült kérdéseknek, hanem egyúttal válasz a kötet elején helyet foglaló Haláltánc-szvitxt. E két vers, az első és az utolsó, keretbe foglalja a kötet tartalmi és költészeti összefüggéseit, s az utolsó szöveg megkísérli megmutatni a felmerült problémák megoldását. Megdöbbentő és hihetetlen fordulat történik itt: a kötet gondolatisága, tartalmi mondanivalója egyre mélyebbre került, s lehetőségként, az egyetlen megoldásként, a halál gondolata körvonalazódott. Szerkesztését te38
