Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - "Ördög már veletek" - Nagy Gábor: "... a világ képeiben mi vagyunk" A Nagy László-líra korszerűségéről
előtti időszakból - alapvetően nem életrajzias költő, a biográfia számára a szimbólum- és mítoszteremtés eszköze.” Vasy Géza: A látomásos-szimbolikus-mítoszi költői forradalom Nagy László lírájában = Uő: „Hol zsarnokság van”. Az ötvenes évek és a magyar irodalom, Mundus Kiadó. Budapest, 2005. 209. ‘ Jánosi Zoltán: A Csodafiu-szarvas. Poézis, ember és univerzum Nagy László költeményében, Iszkáz, 2003. 22-23. Jánosi Zoltán: Nagy László mitologikus költői világa, 16. 8 Kulcsár Szabó Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991, Argumentum Kadó, Budapest, 1993. 49. Vö. még: [A fiatal Nagy László]„Hátrányai nagyok voltak: nem a városi magas műveltségbe nőtt bele természetes módon, csak korlátozottan volt alkalma megismerkedni az őt érdeklő költészettel. Vagyis tehetségének nem megfelelően vehette birtokba az irodalmat, tizenéves korában nem vág)' csak részlegesen valósíthatta meg azt a legnagyobbakra jellemző szellemi állapotot, amelyben az író számára a teljes irodalomtörténet jelen idejű folyamatos tudássá válik és így a diszkurzus közege lesz.” Tolcsvai Nagy Gábor: Nagy László, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1998. 15. Tolcsvai Nagy eg)' pillanatra sem veszi fontolóra, a pályakezdő költőnek nem vált-e e „városi” és „teljes” világirodalmi műveltség helyett inkább hasznára az az archaikus folklór-örökség, amit otthonról hozott. 'Jánosi Zoltán: A Csodafiu-szarvas, 11. Uo. 8-17. "Jánosi Zoltán: Nagy László mitologikus költői világa, 77-78. Uo. 76-77. " Vö. „A »bartókiság« makrostruktúráját így a modern lét problémáiból fakadó törvénykeresés, az egyetemes-átfogási igény és az erre a célra fölemelt archaikusság fogalmainak háromszögében lehet legtisztábban értelmezni.” Uo. 120. w Vö. Jánosi Zoltán „az ember történeti önismeretébe a folklór távcsövén át néző költő”-ről beszél. In: Jánosi Zoltán: A Csodafiu-szarvas. 10. " Lásd pl. Nyilast’ Balázs: Kritikus töprengések egy jelentős költőről, Alföld, 1986/2.; Kálmán C. György: Mi bajom Nagy Lászlóval' 2000, 1989/szept. Görömbei András: Megjegyzések eg,-pamflethoz = Uő: Létértelmezések, 133-136. 1 Alexa Károly: A megváltó ének (Nagy László: Versek és versfordítások) = Uő: A szeressen komornyik, Kortárs Kadó, Budapest, 1999. 88. 18 Görömbei András: Nagy László költészete, Kossuth Egyetemi Kadó, Debrecen, 2005. [első kiadás: Magvető, 1992.] 321. '' Vö. ,,A poláris létértékelés, a kiizdő-önheroizáló emberi elv, a viaskodás értelemként felmutatása az immanens mítoszi lényeget adó teremtésmítoszok ősi formáiban mint azok belső alkatának legtermészetesebb velejárói viselik a tragikum-előfokot, s testesítik meg e mítoszokban a drámaiságot. A Nagy László verseinek mindhárom rétegét átsugárzó drámai vonások elsődlegesen mégsem közvetlenül innen, hanem az adott valóságból származnak.” In: Jánosi Zoltán: Nagy László mitologikus költői világa, 322. " Vö. Görömbei .András: Nagy László költészete, 320. " Az irónia, a groteszk látásmód távolságtartást igényel. Ezért is erős túlzás e megállapítás: „A költő szinte kizárólagos megnyilvánulása az indulatosság, a düh.” In: Hekerle László: „Ördög már veletek". Kísérlet Nagy László kései költészetéről = Uő: A nincstelenség előtt, Magvető. Budapest, 1988. 89. Vö. Kálmán C. György i. m.-vel, illetve: „Nagy László lírája már a kezdeteknél elvont, később, A nap jegyese kötettől és ciklustól pedig még inkább az...” In: Tolcsvai Nagy Gábor: Nagy László, 119. Vö. Vasy Géza: A látomásos-szimbolikus-mítoszi költői forradalom Nagy László lírájában, 203. " Görömbei András: Nagy László költészete, 596. 35
