Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Halmai Tamás: Szkriptórium (14 hamisítvány)
sában versek nélkül nem volt ünnep az ünnep. S különösen a halotti ünnepen tartozott a költő feladatához, hogy a halotti bíró szerepét elvállalja, miután már beszentelték a holttestet. Az ő dolga volt, hogy istenhez hasonlatos pillantással mérje végig a letűnt életet, s azt versben dicsőítse, mint ahogy a búvár kiemeli a kagylóból a gyöngyöt. Otho testvér, amikor a márványszirtek tetején álltunk, gyakran mondta, hogy ez az élet értelme - megismételni a teremtést a mulandóban, úgy, ahogy a gyermek játék közben megismétli az apa művét. Ez a vetés és a nemzés, az építés és a rend, a kép és a költészet értelme, hogy bennük a nagy mű ad magáról hírt, mint színes üvegből való tükrökben, amelyek hamarosan eltörnek. * A cím forrása Hölderlin „Csodás kékségben...” kezdetű verse, illetve Heidegger „...költőien lakozik az ember... '’című tanulmánya (mindkettő fordítója: Szijj Ferenc). A szöveg két szó szerinti idézet Ernst Jünger A máraányszirteken című regényéből (ford. Nemes Péter, Bp., Európa Könyvkiadó, 2004, 49-50. és 81.). | Á N.8 , 12-20 Miután Jézus is magára hagyta (a kétségtelen bűnnel és a bizonytalan bűnbocsánattal), az asszony letérdelt, hogy alaposabban szemügyre vegye, mit írt a mester a porba. Ismeretlen jelek voltak, kibetűzhetetlen írás. Lehunyta szemét, hogy élesebben lásson, és elmosolyodott (hosszú idő után először szívből), hogy tisztábban érezzen. A szokatlan exegézist csöndes férfihang zavarta meg.-Jöjj haza. Kérlek - A férje volt.-Jöjj. Haza. Kérlek - ismételte a szavakat az asszony.- A bűn Istent szólítja meg. Én nem tudok vele mit kezdeni. Szeretlek. Menjünk - mondta a férfi.- Szeretlek. Menjünk - suttogta utána az asszony, majd kinyitotta a szemét, és a földre tekintett. Az írás eltűnt. A férj tapodta szét? Az asszony bő ruhája söpörte el? Vagy a betűk a kimondott szavak misztériumához tartoztak - eredetileg is? Elindultak. Jézus messziről, egy sarok mögül figyelte őket. Az Olajfák hegye fölött magasan állt a nap, s a fény fölöslegét csak ott, a házfalak árnyékában tudta elviselni ő is. 14
