Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)
mondtam: úgy látszik a mesék egyszer véget érnek, a babfőzelék se tart örökké. Erre Tőzeginé: drága Janikám, most ne vicceljél, olyan arany barátok vagytok, neked biztosan üzent, vagy adott életjelet, jaj, tudod te is, vannak olyan esetek, amikor a titoktartási fogadalom felett szemet kell hunyni, hát, miért akarod végignézni, hogy egy bolond öregasszony belehal a bánatba, édes Janikám, látom a szemeden, hogy nagyon is tudod, hol van, mert benned mindig megbízott szegénykém, úgy nézett fel rád, mint az apjára, akit nem is ismert. Hajnalka kihúzta a kontyfésűjét, és leeresztette a haját, közben ezt kérdezte: nem értem, mire céloztál a babfőzelékkel? Én pedig ezt mondtam Tő- zeginének: csak annyit tudok, hogy nem volt pénze, sírva mesélte, hogy maga letiltotta a gázsit, vagy talán nem tiltotta le? Itt tartottuk, amikor a pillanatnyi csöndben horkolás fortyant a szoba felől, a hang, mint a színes füst beszivárgott a résnyire nyitott konyhaajtón, és kör- beúszta özvegy Tőzeginé fejét. Az öreglány ijedten a szája elé kapta a zsebkendőgombócát, és sugárzó arccal felkiáltott: nahát, itt bujkál! Csak úgy lehetett meggyőzni, hogy Hajnalka felgyújtotta a szobában a villanyt, és megmutatta neki a kihúzható öreg sezlonon hajcsikázó Koncsa mamuskát. Gyönyörködve álltunk felette. Elkerekedett, fekete szája olyan volt, mint egy kádlefolyó. Ezen a sezlonon halt meg annak idején Fillenbaum nagymama, az előző hálóvendég. Legyen könnyű az álma. És az enyém is, amikor ébren vagyok. Nem tudom, mi történhetett, égett szag úszik a buszon, úgy látszik Lebeny szunyálás közben eleresztett egy pingvinfiókát. Francokat! Fillenbaum nagymama zserbót süt, és szőrré égette az egészet, gyorsan kereszthuzatot csinál, kinyitja az ablakokat, konyharuhával legyezi a füstöt, közben sopánkodik a férfias hangján: ne szóljatok semmit, az utóbbi időben olyan feledékeny lettem, hogy már félek magamtól! Álltunk Hajnalkával az újpesti lakás előszobájában, fogtuk egymás kezét, és sirattuk a süteményt, ami némi kárpótlás lett volna Nándi bácsi meglátogatásáért. Nándi bácsi ketrecben lakott, ez nem vicc. Apucikám így emlegette: az ütődött rab oroszlán. Ezt a ketrecet ülte körül a család 1985 karácsonyán, amikor, kiderült számunkra az igazság Nándi bácsi becsavarodását illetően. Ezek most Fillenbaum nagymama szavai. Kedveseim, bizonyára még soha nem hallottatok az Ujfehértó melletti Micskepusztáról, pedig nagy port vert fel, amikor a hetvenes évek végén rábukkantak ott egy honfoglalás kori temetőre. Az egyik sírban még trepanáló kést is találtak, de ez most nem tartozik ide. Elég az hozzá, hogy a leletmentő feltárásokat szegény bolond nagyapátok irányította, hiszen mondanom se kell, mint szakszervezeti bizalmi, minden követ megmozgatott, hogy rábízzák az ásatást, egyébként is, az egész pályáját beteges szakmai féltékenység és gátlástalan karrierizmus vezérelte, hiába, világéletében erőszakos ember volt, engem 154
