Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)
először én neked, aztán te nekem, kezdhetjük? Ránéztem a kéjenc, izzadt pofájára: mi a sasom van, mit akarsz? Erre ő: hármat találhatsz, csokihuszár, hát, cidázni akarnék, talán nem azért vagyunk itt? Felálltam, és ezt mondtam: akkor bukjon rá a saját répájára. Ezt kiabálta: ne lacizz velem, te hülye buzi! Jencivel persze nem találkoztam az Amor moziban, de nem is akartam találkozni vele. így utólag azt se tudom, miért mentem oda? Azon viszont roppant csodálkoztam, hogy anyucikám abból a pénzből vesz lágy kenyeret, amit a ci- damozi nézői szurkolnak le Puszika néni kezébe. A Jenci erre azt mondaná: ehhez a kenyérhez legalább nem vér tapad, te fakofferes! Most közlöm veled, innen a bölénybőröm fedélzetéről, hogy ebben a torkon harapott, elevenen nyúzott, rongyosra farkait életben olyan hatalmas rend van, hogy ha rágondolok, a tenyerembe élvezek a gyönyörtől, mintha csak a végtelenen járatnám az eszem, komolyan, nézz csak körül, olyan nagyszerű rend van, mint egy kicsicsázott, dúsgazdag lakásban, ahol márványretyóba po- tyogtatnak, és ahol az ember csak mereszti a szemét, mert minden olyan, mint a képes újságban, csak éppen a villanyt nem gyújtották fel, babszeg, de nem ám, mert a kapcsolót kívülre szerelték fel a hülye laciszopók, az ember botorkál, tapogat a fekete sötétben, és nekigyalogol a szekrény oldalának, átesik egy széken, lever egy vázát, rálép valakinek a kezére, vagy át akar bújni az ajtó alatt, mert fénycsíkot lát odaátról. Vagy beletenyerel valamibe, aminek nincsen szaga. Akkor aztán rettenetesen valagba rúgják, hogy miért nem tudott vigyázni! Ezt kiabálják a pofájába: ha nem látsz, akkor tedd be a műanyag szemeidet, te vaksi gyök kettő! Az a nagy igazság, hogy valahol elhagytam a műanyag szemeimet. Utoljára a Rolls-Royce-om kesztyűtartójában láttam, lehet, hogy valaki lenyúlta onnan, és hazavitte a gyereknek játszani. Vagy nyakláncot csináltatott belőle az asszonynak. Nem kell mindig a legrosszabbra gondolni. Várjál, babszeg, most hirtelen nem tudom, hol vagyok! A hátizsákom segíteni próbál, röhögve ezt mondja: akárhol vagy, Jani, neked a fejed helyén akkor is egy másik valag van! Most akkor ezt kérdezem: csoda, hogy állandóan fáj az összes valagam? Néhány nappal azután, hogy önként feladtam az állásomat a díszállat-kereskedésben, és rászántam magany hogy állásügyben felhívjam Hagymát, a ház előtt összeakadtam Lebennyel. Éppen a szemetet vonszolta ki a kapu alól a járdára egy doboz cigarettáért. Az összes kuka fedelét felemelte, de nem túrt bele, csak fmtorgott, aztán a magas égre emelte a tekintetét, hátha arra repül a Mikulás a pénzes puttonyával. A tátott szája, mint egy szőrrel teli pöcegödör feketéllett a lepusztult arcában, műbőr női mellény, és piros repnadrág lógott rajta, a vesztem csizmája helyett valami gombás vászoncipőt viselt, egyszóval úgy nézett ki, hogy egy hadibéna alku nélkül fizetett volna a szerkójáért. Ezt kérdeztem: már guberálsz is, te kretén? Köpött, és ezt mondta: lószaft! Tavaly 148
